Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)

3

mindkét félhez illik és jogosan elvárható, nem lehet kétség afelől, hogy a keresztény ügynek, a mi hazánknak s az emberi társadalomnak a lehető legnagyobb hasznára fognak válni.

Ha talán nagy fontossága miatt jónak láttuk ezt az örvendetes eseményt bővebben megvilágítani, illő lesz legalább röviden hozzáfűzni, hogy ezen év leforgása alatt a gondviselő Isten kegyelméből az a szerencse is ért bennünket, hogy más nemzetek kormányaival is kedvezően rendezhettük a Szentszék és az államhatalom kölcsönös viszonyát, ami az Egyház szabadságának az oltalma mellett azoknak az államoknak is üdvére válik. Ugyanis a portugál köztársasággal kötött megállapodáson kívül, mely a meliapori egyház megye határainak és jogainak rendezésében merül ki, előbb Romániával, majd Poroszországgal rendeztük végérvényesen mindazt, ami a jövőben nemcsak minden konfliktus kitörésének elejét veszi, hanem egyúttal lehetővé teszi, hogy úgy az Egyház, mint az államhatalom a keresztény társadalom javára barátságosan együttműködhessenek. Mivel a katholikus Egyház hatalmának törvényes elismeréséről volt szó olyan népeknél, melyek tőlünk nagyrészt távol állanak, az ilyenfajta egyezményeknek nem csekély s épen nem könnyű nehézségek állottak útjában ; de a nehézségek szerencsés áthidalásához az illető népek fejei és kormányai okossággal és méltányos belátással a legelőzékenyebben hozzájárultak. Azért, ha ez év végeztével lélekben az egész föld kerekségén végigtekintünk, nagy örömmel állapíthatjuk meg, hogy a legtöbb nép vagy már megkötötte barátsági szerződését a Szentszékkel vagy annak megkötésére, illetve megújítására készül. S ha fájdalommal is tölt el Minket az a gyalázatos háború, melyet Európa legszélsőbb keleti pontján nem csupán a keresztény vallás, hanem minden emberi és isteni jog ellen indítottak, mégis nagy a mi örömünk afölött, hogy az a kegyetlen üldözés, mely a mexikói köztársaságban dühöngött, immár lecsendesülni látszik és hogy a várva-várt béke már nem lehet messze, bízvást remélhető.

Nem kevésbé jólesően érint bennünket az a tény is, hogy ez a mi jubileumunk kapcsán kiemelkedő év szorosabbra fűzte a Szentszék kapcsolatát a keleti egyházzal is, melynek fiai szívesen ragadták meg az alkalmat, hogy egyházi egységük szeretetét Nekünk nyíltan kifejezzék, viszonzásul azért, hogy elődeink nyomdokát követve Mi is mindig nagy jóakarattal és szeretettel viseltettünk a keleti egyházak iránt. Ők ugyanis szíveshangú

leveleket intéztek hozzánk és jókívánságaiknak és örömüknek nyilvános és kitüntető jelét adták. Pátriárkáik és püspökeik vagy személyesen vagy követeik útján kötelességüknek érezték, hogy minél kifejezőbben adják tudtul maguk és híveik legnagyobb hódolatát a lelkek főpásztora iránt. Az örmény püspökök példájára, akik az elmúlt évben Rómában kongresszusra gyűltek egybe, hogy nemzetük siralmas ügyeinek rendezésére Péter székénél nyerjenek tanácsot, nemrég a rutén püspökök, akik még sohasem gyűltek teljes számmal össze, jónak látták püspöki tanácskozásukat itt megtartani, hogy már a hely és idő kiválasztásával tudtul adják és kifejezzék, hogy az egész rutén Egyház készségesen aláveti magát az apostolfejedelem utódjának. S e kongresszusok eredménye a mi reményeinket és várakozásunkat a legkevésbbé sem csalta meg. Mikor ugyanis az összegyűlt atyák a theológiai oktatásról, az ú. n. kisszemináriumok alapításáról, az egész nép rendszeres hitoktatásáról egyöntetű véleménnyel határoztak s amikor arról tanácskoztak, miként működjenek közre a keleti egyház kódexének megalkotásában és hogy a világi elemnek a katholikus Akcióba való bevonását a mi kívánságainknak megfelelően elősegítsék — és mindent, ahogy illett, jóváhagyásra hozzánk felterjesztettek — igenis beláttuk, hogy papságukra és népükre üdvösebb határozatokat nem is hozhattak volna.

Ám legyen, hogy amiket fentebb kifejtettünk, nevezetes dolgoknak látszanak s önmaguktól felkeltik az ember figyelmét és érdeklődését. Mégis úgy gondoljuk, hogy nem kevésbé váltak hasznára a kereszténységnek azok az intézetek is, amelyek Isten jóvoltából az év leforgása alatt, mintegy örömünk fokozására, befejezést nyerhettek vagy kedvező előjelek mellett elkezdődhettek. Ugyanis, hogy hallgatással mellőzzük azokat az épületeket, melyeket a követségek számára itt-ott emeltünk, hogy hivataluk tisztességesebb ellátásához semmi se hiányozzék; hogy szintén mellőzzük azokat tanuló-intézeteket, melyeket a szerviták és Paulani Ferenc szerzete a fiatalabb nemzedék taníttatására nemrég Róma városában emeltek s átadtak a használatnak, valóban mily sok kollégiumot láttunk keletkezni, a papnövendékek tudományos és erényes kiképzésére, olyan rövid idő alatt, hogy több év leforgása mellett is alig volt előrelátható ; hogy csak azokat soroljuk el, melyek a Propaganda alá rendelt legtávolabbi vidékek, Északolaszország, Oroszország és Csehszlovákia növendékei számára teljesen felszerelve megnyíltak.