Püspöki körlevelek 1929 (Szombathely, 1930)

gyötört és megalázott. Milyen jól esik látni, hogy íme mégis van a földön legalább egy kis hely, ahol nincs gyenge és erős, ahol nem tesznek különbséget nemzet és nemzet között, ahol a kis nemzetek egyenlő jogúak a nagyobbakkal. Milyen vigasztaló, hogy van egy érző emberi szív, egy atyai szív, amely minden embert egyformán szeret, amely ha részrehajló lehetne, legjobban szeretné a gyengéket, a szegényeket, az üldözötteket.

Keresztény Hívek! Minket, magyarokat, igen sokszor megkülönböztetett szeretetben részesített Szentséges Atyánk. Míg ugyanis a nyugati nagy nemzetek, amelyek nemcsak kultúrájuk nyugodt fejlődését, hanem talán fennmaradásukat is nekünk köszönhetik, csakhamar hálátlanul megfeledkeztek rólunk: addig az Apostoli Szentszék mindig méltányolta és O Szentsége ismételten hálával emlegette elévülhetetlen érdemeinket, melyeket hosszú századokon keresztül saját nemzeti életünk kockáztatásával szereztünk az Egyház és a keresztény kultúra védelmében. De különös szeretettel tüntet ki bennünket a Szentatya azért is, mert tudja, hogy szenvedünk. És igazán nem Őrajta múlik, hogy szenvedéseink meg nem rövidülnek. Ám a különös szeretetet különös szeretettel illik viszonozni. Legyen azért Szentséges Atyánk jubileuma nekünk, magyaroknak, kedvesebb, mint bárki másnak a világon : iparkodjunk a nagyobb szeretetet buzgóbb katolikus élettel és imádsággal meghálálni. És bár amennyire szegénységünktől telt. számosán elzarándokoltunk Rómába, hogy fiúi hódolatunkat és szeretetünket személyesen is kifejezzük 0 Szentsége előtt, sajnos, a legtöbben közülünk mégis kénytelenek voltak itthon maradni. Ezek is, amazok is életük megjobbításával iparkodjanak Szentséges Atyánk jubileumi örömét teljessé tenni.

És mikor most 0 Szentségének jubileumáért lelkesedünk, ne feledjétek, hogy itt nem pusztán az embernek kijáró tisztelet megadásáról van szó, Keresztény Hívek! Mi nemcsak azért ünnepelünk, mert XI. Pilis Pápa fenkölt személye és velünk érző atyai szíve kedves minekünk, hanem ünnepelünk azért is, mert mi a Pápa személyében Krisztus helyettesét látjuk, aki dicső elődeinek szakadatlan során keresztül egyenes kapcsolatban van magával Krisztussal. Ő Szentségében tehát, mint az Egyház látható fejében, egyúttal a láthatatlan főt: Krisztust is ünnepeljük. De ünnepeljük Krisztust jubiláló Szentséges Atyánkban, mint Krisztus papjában is, mert a legszentebb áldozat bemutatásánál, tehát aranymiséjén is, az igazi áldozópapot, magát Krisztus Urunkat helyettesíti. Valóban egyesül itt ég a földdel : Krisztus az Ő Helyettesével és rajta keresztül mindnyájunkkal.