Püspöki körlevelek 1929 (Szombathely, 1930)
5 14. §. A leltározott tárgyak közül a legértékesebbekre nézve, melyek egyáltalán nincsenek, vagy csak ritkán vannak [használatban, a Helyi Bizottságok alkalmazkodjanak a szentszéki államtitkárság 1924. szaptember 1-én kelt körlevelében 4. sz. b) alattiakban foglalt rendelkezésekhez, melyek az egyházmegyei múzeumok szervezésére vonatkoznak; ezek a tárgyak helyet kaphatnak a főpásztori 'székházakban, a szemináriumokban, vagy más arra méltó és alkalmas épületben is. II. FEJEZET. A modern egyházi művészetről. 15. §. A 9. §-ban foglaltak analógiája szerint, szükséges, hogy semmiféle építkezés, semmiféle elidegenítés, beszerzés, semmiféle csere, vagy változtatás stb. a templomok vagy más egyházi épületek céljaira ne történjék, a Helyi Bizottságnak írásban adott előzetes jóváhagyása nélkül. E célból a megrendelők, vagy az érdekeltek kötelesek az említett bizottságnak bemutatni a terveket, a költségvetéseket, a vázlatokat, a leírásokat, a mintákat, a fényképeket, a rajzokat s minden más adatot, melyek az ügy ismertetésére szolgálnak. 16. §. Zsinórmértékül szolgáljon, hogy kivált régi műemlékeknek és épületeknek díszítésére szolgáló új művészi munka, az előbbi állapot jellegéhez alkalmazkodjék; a valódi művészet és a liturgia követelményei sohasem ellenkezhetnek egymással, sőt nemcsak megegyezhetnek, hanem még hasznot is meríthetnek a helyi sajátságokból és a helyi szokásokból. 17. §. Meg kell azt is fontolni, hogy a gazdagság és a pompa sohasem volt szükséges és a mérséklet, sőt a ,tisztességes szegénység sem ellenkezik az Úr házával. Ezért, ha a pénzforrások nagyobb bőségben nem állnak rendelkezésre, jobb beérni kevéssel; az egész templom díszítése helyett előnyösebb egy részre szorítkozni: a kápolnára, a szentélyre stb.; és ha nem telik az oltárnak gazdag és változatos felszerelésére, meg kell elégedni kevés szükséges tárggyal, hanem azok választékosak, nemes és tartós anyagból valók legyenek. 18. §. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt az axiómát, hogy a szépség az egyszerűségnek, az őszinteségnek és a tisztaságnak társa; tehát semmi durva fényűzés, semmi hamisított tárgy; mindent gondosan kell megőrizni és tisztán tartani. 19. §. Nem szabad sohasem megfeledkezni arról, amit a templom és az oltárok méltósága megkövetel. Mellőzni kell minden hamisított díszítést — (úgymint papírosból való virágokat, festett pléheket stb.) szerény helyre kell alkalmazni az alamizsnát gyűjtő perselyeket; mentői mérsékeltebben kell az oltárképeket díszíteni; és mentői előbb el kell távolítani azokat a kifestett plasztikus és olajnyomatos ábrázolásokat, melyeket ki szoktak állítani a hívek buzdítására; nagy megfontolás és mérséklet szükséges a díszítésben és a villanyos világítás alkalmazásában, akár az oltárok, akár a képek felékesítésére. III. FEJEZET. Segítő eszközök és feladatok. 20. §. A helyi bizottságnak gondoskodni kell arról, hogy megfelelő művészeti öntudatra tegyenek szert azok, kiknek hivatalból, vagy szokás szerint kell vagy lehet foglalkozniok az egyház művészeti tulajdonával. E célból nagyon szükséges a gyakorlati és szemléltető oktatás, a művészi alkotások előtt, vagy jó reprodukciók bemutatásával és vetítésekkel. Kivált az egyházmegyék érseki és püspöki székhelyein lévő szemináriumokon ajánlatos az ilyen oktatás, egybekötve elismert szaktudósoknak előadásaival. Ezeket az előadásokat és tanórákat a papnövendékeken, a világi és szerzetes papságon kívül azoknak a laikusoknak is kellene látogatniok, kiknek hivatásos tevékenysége ezzel összefügg. Célszerű, hogy a művészettörténeti ismereteket gyakorlati oktatások egészítsék ki, vagy legalább némi tanítással bővüljenek a jókarban tartásról, a helyreállításról, valamint az istentisztelethez szükséges és művészi jellegű tárgyak hozzáértő elrendezéséről. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hngy a papnövendékekben s mindenki másban is a szép iránti érzék s a jóízlés felébresztésére és tökéletesítésére igen egyszerű eszköznek bizonyul az, ha a környezetet értékes művészi tárgyakkal ékesítik és különösen, időszaki sorozatoknak kiállításával (az iskolai termek falain, folyosóin, társalgóiban, a kanonoki és plébániai házakban stb.) remekművek fényképeinek, metszeteinek bemutatásával, beleértve az egyházi szertartáshoz tartozó tárgyakat, díszleteket stb. 21. §. A szentszéki államtitkárságnak idézett körlevele a „Művészet barátainak társaságáéról is megemlékezik, melynek közreműködnie kellene az egyház művészeti tulajdonának gondozásában és gyarapításában. S valóban kívánatos lenne, hogy a helyi bizottságok mellett életre keljenek és megszaporodjanak „A művészet barátai' és terjeszkedjenek szét az egyházmegye székhelyéről a legtávolabbi plébániákra és egyházakra. Ily módon megannyi plébánia külön csoportot alakíthatna, szerves összeköttetésben „A művészet barátaival“ — a helyi bizottság vezetése alatt — oly célból, hogy mindabban buzgó részt vegyenek, ami a templomok szépítésére, díszére és csinosítására szolgál. T I
