Püspöki körlevelek 1928 (Szombathely, 1929)
V. 1001. sz. XI. Pius pápa irata a női atlétikáról. XI. Pius pápa kézirata Pompili bíboroshoz — mint Róma püspöki helynökéhez. Mint helynökünkhöz Rómában, mely valamint a kereszténység központja, s egyben a mi püspöki székhelyünk is, szükségesnek találjuk néhány szót intézni Önhöz, a Giovani italiane (olasz leányok) „Első nemzeti női tornaversenye“ tárgyában, amely ugyanitt fog megtartatni május 4., 5. és 6. napján szűz Mária különös tiszteletének szentelt hónap küszöbén. Mély fájdalommal tesszük ezt; de komoly megfontolás és buzgó ima után úgy érezzük, hogy ezt cselekedve, apostoli tisztünkkel járó szent kötelességet teljesítünk, melyet a lelkeknek legfőbb pásztora és Ura, aki felettünk ítélkezik, bízott reánk; Róma püspökének kötelességét, ki szent Péternek mindenkori utódja; a püspökök és az egész világra élő hívek püspökének kötelességét. Ügy az egyik, mint a másik minőségünkben szavaink, fájdalom: csak panaszszavak lehetnek. Valóban Rómának püspöke nem teheti, hogy fel ne emelje panaszszavát, hogy itt a katolikus szent fővárosában, a kereszténység huszadik századában az az érzület és gyengéd figyelem, mely finom tapintatosságot követel, a fiatal nővel és leánnyal szemben, anynyira megfogyatkozott, amennyire nem sülyedt még a pogány Rómában sem, mely erkölcsi tekintetben nagyon lezüllött, midőn a legyőzött Görögország nyilvános játékait és meztelen testgyakorlati versenyeit elfogadta és meghonosította, a természetes jó ízlés követelte fizikai és erkölcsi rend sértetlen fentartása érdekében kizárta azokból a fiatal nőt, akit egyébként még a sokkal züllöttebb erkölcsű Görögország sok városa is kizárt azokból. Valóban nem szükséges fejtegetni és még csak általánosságban sem emlékezetbe idézni ennek indító okait. Többször voltak már azok fejtegetve: atyák, anyák, tanítók, akiket meg nem tévesztettek túlzó és hamis elméletek vagy indítóokok, melyek a helyes és józan nevelési elvektől igen távol esnek, mély belátással felismerik azokat és mintegy ösztönszerűleg megérzik azokat és értékelik azokat, élvezik azok szépségét és természetfeletti becsét mindannyian, kiket segít és megvilágosít az a sensus Christi, az a krisztusi érzék, amely a keresztény léleknek lelke. Azért mondjuk mi is a prófétával: Propter Sion non tacebo et propter Jerusalem non quiescam. Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nvugszom. (Is. 62, 1.) A püspököknek és az egész világ hívőinek püspöke sohasem feledkezhetik meg arról s különösen az ilyen körülmények között nem, minő a mostani, hogy ő az első őr azok közül, kiket az Isten az új Jeruzsálem őreiül rendelt, akikről írva van (Is. 62, 6), hogy egész nap és egész éjjel nem hallgatnak sohasem: Tota die et tota nocte in perpetuum non tacebunt. Valóban az egész világ hívői megszégyenülnének és megzavarodnának, ha azt vennék észre, hogy mi hallgatunk, mikor szemeink előtt történik olyas valami, ami ellen, bárhol történt is, nem oly régen felemelték szavukat a mi helyeslésünk és bátorításunk mellett a főpásztorok. Már pedig ezek a főpásztorok a mi Tisztelendő Testvéreink, a mi hallgatásunkban lelkiismeretüket kínosan érintő okot találhatnának a kételyre, hogy a mi érzelmeink és ítéletünk velük szemben megváltoztak. Igaz ugyan, hogy itt nem akarják ismételni azokat a merész túlzásokat vagy jobban mondva azokat az ízléstelenségeket, melyek máshol felpanaszoltattak és erre nézve reményt nyújtanak azok az óvó rendszabályok és kioktatások, melyeket a felelős rendezők a legutolsó órában kiadtak; de a dolgok természete és lényege, mégis csak ugyanaz marad, különösen, ha tekintetbe vesszük a hely- és történelmi előzmények szülte súlyosbító körülményeket, még mindig fenmarad az éles ellentét a nőnevelés sajátos és kényes követelményeivel szemben, melyeket figyelmen kívül hagyni nem lehet, ha ez a nevelés keresztény nevelés akar lenni, aminőnek lennie kell. Nem kell azt gondolni, hogy ez a nevelés kizárja vagy kevésbbé értékeli mindazt, ami a testnek, mely a léleknek legnemesebb eszköze, a kedves bájosságot, az ügyességet, az igazán egészséges fejlődést és erőt. Csakhogy tekintetbe kell venni a kellő módokat, időket és helyeket és el kell kerülni mindent, ami nem egyeztethető össze a szemérmes tartózkodással és Hiedelemmel, amik az erénynek annyira kiváló ékessége és védőpajzsa. És i I
