Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)

— 37 —

kozások során az animus sentiendi cum Ecclesia, s az a becsületes szándék,. hogy népünk szokásait, tiszteletreméltó hagyományait megőrizzük s bölcsen összhangba hozzuk egyházunk előírásaival. Hiszem, hogy ezzel a munkával egyházmegyénk jövőjét újra alapoztuk.

Köszönetét mondok ezúttal a szeretet szelleméért, mely az egész zsinat alatt megnyilvánult és a tanácskozásokat áthatotta. A gyűlés termét átlengette mindig a megértés, az egymás megbecsülésének szelleme, a tisztelet lelke. Feledhetetlenek is maradnak mindig a zsinat napjai.

Hálát mondok mindazoknak, akik a zsi nat érdekében fáradtak és tudásukkal közremunálkodtak, főkép az előkészítő bizottság tagjainak és a promotor és főjegyző uraknak fáradhatatlan buzgóságukért.

Munkánk nem efemer természetű, hanem messze kiható fontosságú. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy munkánk minden pontban teljesen lezárt és örök. Hiszen a CJC. magyarázatára is röviddel megjelenése után bizottságot kellett alkotni. Annál inkább szem előtt kell tehát tartanunk a CJC. parancsát, mely a zsinatnak 10 évenkint való megismétlését előírja. Ha Isten kegyelméből megérjük ezt az időt, tejesíteni fogjuk a következő zsinaton az idő és a gyakorlat kívánalmai szerint az esetleges módosításokat és változtatásokat.

De minden korrigálásnál nagyobb munka vár most még reátok: a hozott határozatoknak végrehajtása. Felkérlek bennetek, járjatok elől jó példával saját személyetekben, hogy rendelkezései megtartassanak, legyen gondotok a plébániára, az esperesi kerületekre, hogy ott testet öltsön a zsinaton felismert és elfogadott igazság.

Ezután a zsinat határozatait ünnepélyesen megerősítettem e szavakkal:

Most pedig a zsinati határozatok tervezetében összefoglalt és a zsinati atyák döntéseivel és módosításaival kibővült határozatokat, úgy, amint azok a hiteles zsinati jegyzőkönyvekben foglaltatnak, elfogadom, szentesítem és törvényerőre emelem. Életbe léptének ideje pedig az 1928. évi január 1. napja lesz.

Befejező imádságok elmondása után a Te

Deumot intonáltam, majd a Nuncius úr Őexcellenciája pápai áldást adott és teljes búcsút engedélyezett a szokásos feltételek mellett.

Ezzel az egyházmegyei zsinat utolsó ülése is befejezést nyert.

A székesegyházból a püspöki palotába kísértük a nuncius urat, majd onnan a Szily szobor elé vonultunk, ahol akkor már megjelent Szombathely polgármestere, Kiskos István kormányfőtanácsos is a város képviseletében. Az ünnepi beszédet nagy érdeklődő közönség előtt dr. Tóth József nagyprépost mondotta. Megemlékezett a szobor leleplezéséről, amely 18 évvel ezelőtt, szeptember havában történt meg.

Akkor — úgymond •— napfényben ragyogott a szobor és fénye messze elhatott. Tizennyolc év után ez a fény patinává változott anélkül, hogy a szobor méltósága megváltozott volna. Szily Jánosnak erénye volt a nagy tudása, hűsége az Anya^zentegyházhoz, bölcsessége, a nehézségekben való kitartása, szilárd akarata, ragaszkodása hazájához, az Anyaszentegvházhoz és Szombathely városához, amelynek polgármestere íme megjelent itt. hogy lerój ja háláját Szombathely első püspöke iránt.

Mi, szombathelyi egyházmegyei papság és a hívők — fejezte be beszédét — meghajolunk Szily János utódjával, II. Jánossal együtt és az egyház, a haza hódolatát tesszük le e koszorúval. Ez a koszorú elhervad, de Szily János nagysága nem fog elmúlni soha.

Ezután letette a zsinaton résztvevő papság szép, fehérszalagos babérkoszorúját a szobor talapzatára.

Tóth József dr. nagyprépost mély hatást keltett beszéde után elénekeltük a pápai Himnuszt, majd a magyar nemzeti Himnusz következett, amivel az ünnepség befejeződött.

Délelőtt 11 órakor a káptalan, majd pedig a zsinati papság tisztelgett a püspökvár nagytermében a nuncius előtt, akit Boda János dr. vikárius üdvözölt latinnyelvű beszédben, amire a nuncius ugyancsak latinul válaszolt, hangsúlyozva, hogy kettőt tart feladatának: előmozdítani a hitet és a magyar ügyet.

E beszámoló teljessége kedvéért még megemlítem, hogy tanácskozásaink folyamán