Püspöki körlevelek 1927 (Szombathely, 1928)
— 28 — prelátus-kanonokot, dr. Császár József c. kanonok, rektort, dr. Rogács Ferenc irodaigazgató, kanonokot és Varga János theol. tanár urakat. A régi Instrukció rendszeres átdolgozása ezután kezdetét vette. Hetenkint többször órákon keresztül vitatta meg az előkészítő bizottság páratlan energiával és felkészültséggel a zsinati törvénykönyv tervezetébe felveendő anyagot. Kezdetben teljesen a Szily-féle Instruktió nyomán haladtunk. Minél inkább akartunk azonban ragaszkodni a múlt megszentelt hagyományai iránt való pietásból Szily és előbb említett elődeim szövegéhez, annál inkább nyilvánvalóvá lett, hogy a CJC. beosztásának, szellemének és az általános egyházjogi helyzetnek megfelelően, meg a praktikus követelmények szemmeltartásával is, ettől az inkább exhortatorikus stílusú, örök szép szövegtől a gyakorlati élet szempontjai miatt el kell távolodnunk. Így azután az új egyházmegyei törvénykönyv tervezete is a CJC. beosztása nyomán, tételekbe és paragrafusokba folglalva készült el. F. é. május hó 13-án kelt II. számú körlevelem 1099. számú intézkedésével a törvénykönyv tervezetnek az egész papságom érdeklődése középpontjában álló legjelentősebb részleteit külön íveken kinyomtatva megküldöttem az esperesi kerületek koronáin leendő megvitatás szempontjából. Örömmel és hálával említem, hogy a lelkészkedő papság nagy szeretettel és megértéssel fogadta ezt az intézkedésemet és nagy vigasztalásomra szolgáló buzgósággal vette ki részét e kiküldött ívek anyagának megtárgyalásában. Bőven érkeztek be írásos indítványok és hozzászólásokban, jól átgondolt tervekben nem volt hiány. A június hó 10-ig beküldött koronagyűlési jegyzőkönyvek maradtak mindig legszebb bizonyítékai ennek a megértő együttműködésnek. E gyűléseken történt a kerületek lelkipásztorkodó papságának részéről a zsinati kiküldöttek megválasztása is. Ily előzmények után az előkészítő bizottság a nyár folyamán feldolgozhatta immár végleges formában a papság hozzászólásai alapján megvitatott zsinati törvénytervezetet. A megszövegezés nehéz munkájában különös hálával emlékezem meg dr. Rogács Ferenc és Varga János urakról, akik nagy tudással és és épp akkora szorgalommal öntötték formába az anyagot. F. évi szeptember hó 7-én már azzal az örvendetes hírrel kopogtatott be VII. számú körlevelem, hogy az egyházmegyei zsinat terminusa immár biztosan megállapítható: s e célra kitűztem október 5—8. napjait. E körlevelemmel egyidejűleg a zsinati választott és hivatalból meghívandó atyáknak a kész törvénytervezetet is megküldhettem már tanulmányozás céljából. Egyúttal kijelöltem a zsinat tisztviselőit is. Helyettes elnök lett dr. Tauber Sándor, promotor dr. Rogács Ferenc, titkár dr. Géfin Gyula, főjegyző Varga János, jegyző dr. Szendy László és dr. Kiss Lajos, főceremonárius dr. Császár József, ceremoniáriusok dr. Székely László és Kappel János. A zsinati előkészítő bizottságon kívül még két bizottságot alakítottam: az indítványokat tárgyaló bizottságot dr. Boda János elnöklete mellett Kincs István, Huszár Mihály, dr. Rogács Ferenc, Pehm József, Strassner József és Varga János tagokkal; a liturgikus Vezérkönyvet tárgyaló bizottságot pedig dr. Tóth József elnökletével Honti Béla, dr. Császár József, Geiszlinger Béla, Fuchs Ferenc, Veér Vilmos tagokkal ülésezett. Egyúttal a tárgyalások helyéül a püspökvár nagytermét, az ünnepélyes ülések céljaira pedig a székesegyházat jelöltem meg. II. Ilyen előkészületek mellett indult meg a zsinat munkája. Bár a napilapok részletes tudósításokat hoztak le az egyes napok nyilvános eseményeiről és így a zsinati napok eseményei nem ismeretlenek előttetek Kedves Testvérek, mégis indokoltnak találom, hogy egyrészt pontos megörökítés céljából, másrészt a bővebb informálás kedvéért beszámoljak nektek a végzett munkáról. Az egyházmegyei zsinat f. é. október hó 4-én d. u. 6 órakor előkészítő tanácskozással vette kezdetét. Rendeletemre félóráig tartó harangzúgás hirdette a nagy eseményt. Falutól faluig szálltak a hangok, várostól városig és hívták imára a híveket. És amíg Ti Kedves Testvérek, az otthonmaradottak Vas és Zala falvaiban gondolatban kerestétek fel a székvárost, s forró imátok szállt az ég felé, azalatt egyházi díszben gyűltek egybe a zsinati atyák. A nagy pillanat teljes tudatában elfogódott,