Püspöki körlevelek 1926 (Szombathely, 1927)
— 3 — tőknek sajátos körülményeihez alkalmazva, más szabad vallásos, jámbor vagy irgalmassági cselekedetre változtassák, amely cselekedetek t. i. különben nincsenek bűn terhe alatt megparancsolva. Ilyen értelemben akadályozottaknak tekintendők: a szerzetesnők, szerzetben élő harmadrendiek, internátusi leánynövendékek; továbbá azok, akik fogságban, vagy börtönben vannak ... Akadályozottaknak tekintendők az otthon, vagy kórházban levő betegek és gyengélkedők, a betegápolók és általában mindazok, akiket bizonyos akadály gátol az előírt templomlátogatások elvégzésében. Hasonló kiváltság illeti meg azokat a munkásokat, akik munkájukat nem szakíthatják meg, és az öregeket, akik 70-ik évüket betöltötték. c) Felhatalmazon ugyancsak a plébánosokat és gyóntatókat, hogy megrövidíthessék a látogatások számát olyankor, ha a látogatásokat csoportosan, ünnepélyes körmenetben végzik. Ez a kedvezmény a következőkre vonatkozik: egyházilag jóváhagyott papi, vagy szerzetesi intézményekre; olyan testvérületekre, jámbor társulatokra és világi egyesületekre, amelyeknek célja a katolikus ügyek előmozdítása; azokra a növendékekre, akik intézetben laknak, vagy az intézeteket tanú lás és nevelés céljából mindennap, vagy meghatározott napokon látogatják; végül az őszszes hívekre, ha lelkipásztoruk, vagy az általa kijelölt áldozópap vezetésével végzik a látogatásokat. Óhajtom azonban, hogy a közös plébániai búcsújárások száma általában tartassák meg és az összevonás csak fontos okokból vétessék igénybe. d) Ha valahol bármely okból így, a nyilvános utcákon körmenetben felvonulni nem , lehetne, a látogatásokat a plébánosok vagy meghatalmazott gyóntatok akkor is összevonhatják és leszállíthatják. De ebben az esetben a' templomban a látogatás bizonyos ünnepélyességgel történjék és az ájtatosságokat közösen végezzék. Említettem, hogy az év folyamán kétszer lehet teljes búcsút kapni. Természetesen az előírt feltételeket is két ízben kell akkor teljesíteni. A második búcsúnyeréshez megkívánt templomlátogatások számát azonban akként kevesbítem, hogy a négy templomot nem ötször, hanem csak egyszer kell meglátogatni. A széntgyónás és áldozás kötelezettsége alól azonban senki sem menthető fel, hacsak valakit akár az egyiknek, akár a másiknak elvégzésében súlyos betegség nem akadályoz. Ezek, Kedves Híveim, a jubileumi búcsú megnyerésének feltételei és kedvezményei. Szeretettel kérem papjaimat és híveimet, használják fel és szenteljék az Ürnak ezt az örvendetes esztendőt (Móz. III. 27, 21), amelyet Isten irgalmassága megérnünk engedett — olyan sokunknak talán utoljára — hogy bűneinkből megtisztuljunk, az értük megérdemelt sok és egyébként csak fájdalmas purgatóriumi szenvedéssel levezekelhető büntetésektől megszabaduljunk és mint mennyei Atyánk szabad gyermekei bűntől és büntetéstől menten eljussunk oda, aminek a jubileumi év csak előképe — az örökkétartó boldogságba. Amen. * * * PRO CONFESSARIIS. Ad facultates quod attinet, confessariis, ceteroquin ad iuris normam adprobatis, tribuendas, quas in excipienda iubilaei confessione salutariter adhibeant, haec, quae sequuntur, decernimus. I. Confessariis illae integrae sunto facultates absolvendi, dispensandi, commutandi, quascumque ab hac Apostolica Sede vel in perpetuum vel ad tempus, quoque pacto, legitime impetrarint; immo simul cumulateque, ad iuris praescriptum, et pluries pro eodem poenitente sive iis omnibus sive his, quae mox concessuri sumus, uti valide et licite possint. Qualicumque autem poenitens, cum confessionem iubilaei sincera lucrandae indulgentiae intentione instituit, absolutione, dispensatione, commutatione donatus erit, si postea, mutata voluntate, a complendis reliquis praescriptis operibus destiterit, eadem non idcirco irrita erit. II. Monialibus aliisque feminis, quarum ad confessiones excipiendas, ex Codicis praescripto, specialis Ordinarii adprobatio requiritur, fas esto hanc dumtaxat iubilaei confessionem apud quemvis confessarium ab eodem loci Ordinario pro utroque sexu adprobatum peragere: qua semel completa, iam nulla confessarius iste in eandem poenitentem iurisdictione gaudeat, nisi ad Codicis leges. III. Confessarius eos omnes, pro quibus ab Ordinario loci vel a Nobis adprobatus sit, in confessione iubilaei excipienda, absolvere possit, in foro sacramentali tantum, a quavis censura a iure vel ab homine inflicta, occulta vel publica, aut; ab Ordinario sibi reservata aut a iure Apostolicae Sedi simpliciter specialive modo vel Ordinariis reservata: itemque a quovis peccato, utcumque gravi et Ordinariis vel S. Sedi reservato; iniuncta tamen salutari poenitentia aliisque de iure iniungendis. A nulla ex censuris Apostolicae Sedi specialis-
