Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
2 nek temploma áll. Úgy jár az ember ott, akárcsak egy új Bábelben, v. i. a lelki zűrzavarnak városában járna. Mikor pedig végre belép a kath. templomba s érzi a nagy, ősrégi s folytonos egységet s az apostoli tan oszlopos erősségét, valami győzelmes érzés szállja meg a lelkét s önkénytelenül is kitör belőle a fohász: 0 anyaszentegyház, te sziklán épült ház, lelkünk háza, — te győzhetetlen, erős porta, atyánk háza ! Itt vagyok én otthon szentjeiddel, vértanúiddal, apostolaiddal, — te taníts, te vezess, én híven fogadom szavadat, mert Krisztus van veled! Már most K. H., ha Magyarországon nincs is olyan város, melynek egy utcájában is húsz különféle keresztény templom állna, de azért vannak itt nálunk is, kik az anyaszentegyháztól különválva kis gyülekezeteket alkotnak s ott az Evangéliumot saját kedvük szerint magyarázzák, — kik a szentírás értelmét nem az egyháztól kérdik, mely pedig „az igazság oszlopa és erőssége“, hanem egyéni belátásuktól; — kik a szentségeket tagadják, némelyek mindegyikét, mások meg csak a keresztséget tartják s újra keresztelnek; vannak aztán, kik nem is keresztelnek. Némelyek vasárnap helyett a szombatot ünnepük, pedig már sz. Pál ráolvasott olyanokra, kik a zsidó ünnepeket s ceremóniákat akarták visszaállítani. Vannak, kik a szellemeket idézik s mindenféle hóbortnak felülnek; vannak, kik evangéliumi estéket tartanak, ahol tanulatlan emberek vagy beszédes anyókák ülnek az anyaszentegyház helyébe s akarják eligazítani a világot. — Vannak, kik amerikai pénzzel győzik s tejet s ruhát osztogatnak s árvaházakat tartanak fenn, a mi szép dolog volna, ha az amerikai pénzzel az amerikai hóbortokat nem hoznák magukkal s nem szándékoznának híveinket hitöktől megfosztani. Ezek ellen meg kell védnünk titeket, K. H., hogy meg ne zavarodjatok s eligazítással kell szolgálnunk nektek, hogy ti viszont azután tévelygő testvéreiteket is útbaigazíthassátok s így mindnyájan bizton álljunk hitben és szeretetben. Először is azt kérdezzük tőletek, elgondolhatjátok-e azt, hogy az Űr Jézus, aki az üdvösség tanát s a kegyelmi forrásokat nemcsak kortársainak, hanem minden népnek s nemzetnek számára hozta, ne gondoskodott volna, hogy mi késői unokák is biztosan hozzá férhessünk azokhoz a tanokhoz s azokhoz a kegyelmi forrásokhoz ?! Elképzelhetitek-e, hogy tanát gondozatlanul hagyta, hogy azt senki kezére nem bízta s hogy következőleg azt mindenki, boldog-boldogtalan, józan és hóbortos, tanult s tanulatlan kezelje, magyarázza s ráncigálja s a világ előtt csúffá tegye ?! Úgy-e nem ?! Az Úr Jézus tanát s művét az apostolokra bízta; szent Péterre, a sziklára s kik vele a sziklán állnak, a tanító, apostoli tekintély viselőire, az anyaszentegyházra. Megmondta: „tanítsatok minden nemzeteket.... s én veletek vagyok a világ végéig.“ (Máté28,20.) Ennek az élő apostoli tekintélynek pedig engedelmeskednünk kell megint azért, mert ő mondotta: „Aki titeket hallgat, engem hallgat és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.“ (Luk. 10, 16.) Nekem tehát s mindenkinek közülünk, azt kell hinnem, amit itt és most az apostoli anyaszentegyház tanít s nem azt, amit az írásból kiolvasok vagy mások kimagyaráznak belőle. Sőt szent Pál szava szerint még ha „angyal a mennyből hirdetne nektek valamit azon kívül, mit nektek hirdettünk, átok alatt legyen.“ (Gal. 1, 8.) Istenem, mily borzalmas s világos beszéd ez: még ha az Isten valami angyala is mást hirdetne, mint amit az apostol s az apostoli gyülekezet, az anyaszentegyház hirdet, átok alatt legyen s ne induljatok utána. Hát akkor mit szóljunk ahhoz, hogy ha nem az Isten angyala, hanem Oncken János, egy skót kereskedő nevelt fia, a baptisták apostola, hirdet valamit „azon kívül“, amit nekünk
