Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
I. Krisztusban szeretett Testvéreim és Fiaim! Szózat a papsághoz a szent év alkalmából. Az idei karácsony nemcsak Urunk test szerint való megjelenésének volt szent örömökkel teljes ünnepe, hanem amint mindnyájan tudomást szereztetek róla, egyben Krisztus gyermekeinek szokatlan, minden emberöltőben egyszer ha visszatérő ajándékkal is kedveskedett, a jubileumi szent év kezdetét jelentette. Jelentette a kegyelmek bőségét, jelentette a terhelt szívek vigasztalását, jelentette a megkötözött lelkiismeretek szabadulását, akár emberi gyarlóság, akár gonoszság, vagy más fajta kötelék verte azt nyomasztó béklyóba. Szentséges Atyánk jubileumi szent évet hirdetvén, magától értetődő kötelességünk, hogy annak bőséges ajándékaiban és kegyelmeiben nemcsak magunk, de híveink számára is minél nagyobb részt kaphassunk. A sok lelki haszon: mint a bűnbánat szellemének új fellángolása, a vezeklés vágya, a Szentatyához, Krisztus helytartójához való ragaszkodás, hitünk erősítése Róma megszentelt emlékeinek látogatása által, a világegyház nagy feladatainak a vatikáni missziós kiállítás keretében való mélyebb átérzése és itthon majd ezeknek az expanzív törekvéseknek áldozatkész támogatása — mindezek a lelki hasznok oly értékeknek látszottak előttem, hogy elhatároztam magam egy nem kis gonddal és fáradsággal járó egyházmegyei zarándoklat vezetésére. Egyházmegyém hívőserege részére idezárt főpásztori szózatom is a jubileumi szent év legérdekesebb eseményéről, erről a zarándoklatról szól, kérlek Kedves Testvéreim, olvassátok fel és magyarázzátok meg híveiteknek lehetőleg január 18-án Vízkereszt utáni II. vasárnapon. Minthogy a főpásztori szózatomban utaltam arra, hogy a bővebb felvilágosításokat Ti fogjátok megadni a szent évre és a szentévi zarándoklatra vonatkozólag híveiteknek, a szent év kegyelmeinek és korlátozásainak ismertetése céljából a jubileumi szent búcsúk történetéből és apostoli szentszéknek a szent év meghirdetésével kapcsolatos konstitucióból jónak látom Veletek a legfontosabbat közölni. I. Karácsony vigiliájának délutánján nyitotta meg a Szent Atya a múlt év advent első5 vasárnapján a híveknek a szószékről felöl- > vásott „Infinita Dei misericordia“ kezdetű bullájában hirdetett szent évet. Róma négy főtemplomának, a Sz. Péter templomnak, a Sz. Pál bazilikának, a lateráni Sz. János bazilikának és a Sz. Mária nagyobbik bazilikának ötnyílású főbejárójának egy-egy ajtaja, az u. n. porta sancta be van falazva és azt a jubileumi szent év megnyitásakor a Sz. Péter templomban a Szentatya, a másikakban egy-egy bíboros az egész világ katolikus püspökei által felajánlott arany kalapáccsal töri ki. Mélységes értelmű és nagy jelentőségű ez a kapú áttörés, jele akar lenni annak a pazar bőkezűségnek, amellyel az egyház a szent év folyamán a reá bízott lelki kincseket osztogatja, jele akar lenni annak a szent erőszaknak, amellyel az Isten irgalmát szinte megostromolja a lelkek könnyebbségére. A jubileumok története tanítja, hogy a jubileumok a hitélet újjászületését eredményezik. Az első jubileum az 1300-ik évben volt, amikor valamint a következő 1350-ik évi jubileumban a történetírók tanúsága szerint a legmélyebb bűnbánat szelleme ragadta magával a lelkeket. Az 1450-ik évi jubileum a nagy nyugati egyházszakadás által okozott sebeket tüntette el az egyház testéről és nagy hitvallás volt az egyház egysége mellett. A következő jubileumok millió és millió hívő lelkét rázták fel és ahol előbb lanyhaság és közöny uralkodott, ott pezsgő vallási élet keletkezett, az apostol fejedelmek sírjánál fel? éledt a hit, az egyház szeretete költözött az emberek szívébe. Az 1600-ik éviről mondja b. Bellarmin, „ez év oly gyümölcsöző volt bűnbánatban, annyi megértést és jámbor cselekedetet hozott, hogy jogosan nevezzük szent, 117. sz. izentévi rendelkezések ismertetése.
