Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
— 36 disciplina ecclesiastica in hac materia propter diversas causas, quas hic minutatim enumerare extra quaestionem esset, minus rigorosa evasit. At unicuique consideranti huius disciplinae evolutionem historicam clare, patebit, quod si aliquoties celebratio divini Sacrificii extra ecclesias permissa fuerat, hoc semper ad casum restringebatur necessitatis aut allegatis motivis pure religiosis. Haec disciplina traditionalis antiquissima aeque ac universalis, tot Pontificum et Conciliorum auctoritate firmata, novum adepta est per C. J. C. robur, qui Can. 822. §. 1-a edicit: „Missa celebranda est super altare consecratum et in ecclesia vel oratorio etc“ moxque §. 4-a „Loci Ordinarius ... licentiam celebrandi extra ecclesiam et oratorium ... concedere potest iusta tantum et rationabili causa, in oliquo extraordinario casu et per modum actus.“ Inde clare patet, facultates Ordinarii circa hanc materiam esse valde limitatas, quibus solum aliquo casu extraordinario et non sine iusta ac rationabili causa et quidem tali uti potest, quae unice altissimis rationibus cultus divini et boni spiritualis fidelium debet esse inspirata. Juvat porro has normas disciplinares debita cum severitate inculcare easque tali modo adhibere, ut populi fidelis religiosus sensus jugiter elevetur et purificetur. Unde clare apparet non fore causam justam ac rationabilem a can. 822. requisitam, si missae celebratio extra ecclesiam peteretur occasione profanarum commemorationum, aut ad augendum splendorem profanorum festorum politicorum: in hisce circumstantiis celebratio Missae extra e cclesiam a citato canone 822. absolute vetatur. Idem a fortiori valet, si de talibus agatur festivitatibus, quae superstitiosum vel recto religiosi sensui aut puritati fidei populi etiam oppositum quid suapte natura praeseferunt. Tali in casu porro non tantum causa iusta per Can. 822. postulata abesset penitus; sed et faciliter praeberetur occasio deviandi a sana disciplina catholici cultus. Talibus in casibus Ordinarius loci explicabit postulatoribus non esse in eius potestate petito deferre, sed, si postulantes petitioni insisterent, specialesque adducerent rationes personarum, temporum vel locorum, tunc Ordinarius curam habebit petitionem huic Sacrae Congregationi Sacramentorum transmittendi, ad quam decisio in tali causa spectat. Haec pro notitia ac agendi norma Dominationi Vestrae inservient. Ex S. Congr. Sacram. 26. Julii a. 1924. L. S. M. Card. Lega Praefectus. L. Capotosti Episcopus Thermarum. Secretarius. Miheztartás végett a veszprémi püspök Ür VIII. számú Körleveléből a következőket közlöm Tisztelendő papjaimmal: „Június hónap második felében az a hír kelt szárnyra, mintha Nagyszakácsi somogvmegyei községben természetfölötti jelenségek lennének, amennyiben a b. Szűz többeknek megjelent. Miután a hír mind szélesebb körben terjedt s az emberek nagy tömegét vonta az említett községbe, jónak láttam egyháziakból és világiakból álló vegyesbizottság kiküldetését. A vegyesbizottság előzetes megfigyeléseket eszközölt s a helyszínre kiszállván, a vármegyei tiszti főorvos bevonásával, megvizsgálta a jelenségeket. A hivatalos vizsgálat iratait magam is felülbírálván, arról győződtem meg, hogy a nagyszakácsii jelenségeknek természetfölötti jellegük egyáltalán nincs. Az állítólagos csodák híre kivétel nélkül hazugságon, vagy csaláson alapszik, amit maguk a fanatikus vezetők is beismertek. Mindezek alapján a bizottság kötelességszerűen felhívja a katholikus közönséget, hogy a nagyszakácsii jelenségeknek hitelt ne adjon, azok hírét ne terjessze és a jelenségek helyét ne látogassa. Ennélfogva a vegyesbizottság véleményét, amelyet a Tdő Papság már a napilapokból bizonyára ismer, elfogadom és püspöki tekintélyemmel megerősítem. Felhívom Tdő Papságomat, hogy az állítólagos jelenések helyének látogatásától tartózkodjék. Még kíváncsiságból, polgári ruhában se menjen oda. Magánérintkezések alkalmával is igyekezzék a híveket felvilágosítani az Egyháznak erre vonatkozóan hozott határozatáról. A Nagyszakácsiba netán mégis elindulok részére semmiféle egyházi jelvényt (kereszt, zászló) ne adjon ki. Elinduláskor, községeken esetleges átmenet alkalmával a harangozást meg ne engedje, az ilyen menetben való minden aktiv szereptől tartózkodjék. A püspök s a papság örvend leginkább, ha Isten végtelen jóságában csodákkal is mutatja népe iránti atyai jóságát és végtelen irgalmát, de kötelessége megvizsgálni, hogy Istentől erednek-e a csodásaknak mondott gyógyulások és jelenések, vagy pedig felcsigázott képzelődés és sokszor gonosz ármánynak szülöttei. Aki az Egyházra s annak Istentől rendelt tanítóira hallgat, soha meg nem csalatkozik, Isten Szendéikével támogatja és felvilágosítja az Egyházat, hogy tévmentes maradjon s tévmentessen őrizze meg az üdvösség tanát; aki az Egyház tanítását és irányítását követi, Isten útjain halad, mert „az élő Isten Anyaszentegyháza az igazság oszlopa és erőssége.“ (I. Tim. 3, 15.)“ 2827. sz. A nagyszakácsii látomások tárgyában utasítás.
