Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
— 22 — 1671. sz. Istentiszteletek alatt hivatalos munka szünetel. tűzifa váltsága címén fizettetett a plébánosnak. Minthogy a kegyúr, valorizációs törvény híján, nem volt hajlandó a vanyolai plébánosnak az 1924. évre kért 7 öl fát természetben megadni, hanem annak a kérdésnek országszerte egységes rendezéséig csak az eddig fizetett összeget, illetőleg méltányosságból bizonyos fokú kárpótlást és kedvezményt volt hajlandó nyújtani, amint azt az utóbbi években is tette, a vitás ügy a közigazgatási hatóság elé került elbírálásra. Végső fokon a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr döntött a kérdésben,, aki 42,066/1925. sz. ren deleiével akként határozott, hogy a kegyúr tartozik a vanyolai plébánosnak évi 7 öl tűzifát kiszolgáltatni, illetőleg annak pénzbeli egyenértékét megfizetni. Az elvi döntést tudomásvétel végett Ntisztelendő papságommal közlöm. Tudomásvétel céljából közlöm papságommal Vasvármegye alispánjának 1924. okt. 31-én kelt rendeletét: „Konkrét panaszok folytán arról értesültem, hogy egyes (főleg községi és körjegyzői) hivatalokban nem tartják be a hivatalos munkának az istentiszteletek ideje alatt való szüneteltetése tárgyában kiadott és a Belügyi Közlöny 1921. évfolyamának 1. számában közzétett 2577—20. B. M. ein. sz. körrendelet rendelkezéseit, sőt még az is előfordult, hogy jegyzők az Istentisztelet idejére idéztek meg híveket és hogy a törvényhatósági útbiztos, illetve a községbíró intézkedésére a törvényhatósági útra kiszállított kavics átvételének időpontjául is az Istentisztelet ideje jelöltetett ki. Minthogy a köztisztviselőket, akik a közönség ügyeinek intézésére és a népnek tanácsokkal, útmutatásokkal való ellátására vannak hivatva, rendületlen valláserkölcsi világfelfogásnak kell áthatnia és ezen kötelezettségük következtében a nép előtt jó példával kell előljárniok, amint a hivatkozott rendelet rendelkezésével és szellemével ellenkező magatartás esetén nyilván nem tanúsítanak, felhívom Címeteket, hogy az alárendelt hivatalokat és közegeket jelen rendelkezésem betartására hatékonyan utasítsák és a rendelet betartását a saját hatáskörükben annyival inkább is ellenőrizzék, mert a háború és a forradalmak óta a közerkölcsök és a vallásos érzés a népnek széles rétegeiben úgyis erősen meggyengültek, amely keresztény nemzeti szempontból oly sajnálatos és káros állapotot a köztisztviselők rossz példaadással büntetlenül nem fokozhatják.“ A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr 233/1925. sz. a. kelt és az Egyházmegyei Főhatóságokhoz intézett köriratában kijelentette, hogy a hittant csak mellékfoglalkozásként tanító óraadó hitoktatók közül az állami költségvetés terhére csak azok díjaztatnak, akik bármilyen állami tanintézetben, vagy bármilyen gimnáziumban, reál- és leányközépiskolában és képzőben tanítanak. Az ismétlő tankötelesek hitoktatóinak azonban még abban az esetben sem ad az állam hitoktatásért díjazást, ha az ismétlő iskola, vagy gazdasági továbbképző ismétlő iskola állami elemi iskolával kapcsolatos, mert a népoktatási törvény 50. §-ából világosan kitűnik, hogy az ismétlő tankötelesek részére a törvény követelményeinek megfelelő oktatásról a polgári község köteles gondosgodni és így a hitoktatás díjazása is az 1868. XXXVIII. t.-c. 57. §-a szerint, illetve az 1902. évi 44246. sz. alatt kiadott Utasítás 70. §-a értelmében történik. A kongruatanács 1924. évi október hó 15-én tartott ülésén kimondotta, hogy jövő-1 j ben az új lelkészségek kongruakiegészítésé-' ben csak akkor részesülhetnek, ha a valorizált kongruának legalább 75%-a, tehát 60 mm. búzaérték, helyi forrásokból biztosíttatik. Az új segédlelkészi állomásoknál az eddigi azon irányelv tartatott továbbra is fenn, hogy a kongrua fele biztosítandó helyi forrásokból, vagyis évi 50 mm. segédlelkészi búzakongruának megfelelőleg évi 25 mm. búzaérték, vagy e helyett a káplántartás oly módon, hogy az ellátásért az azt nyújtó lelkész a kongruaalapból megtérítésre igényt ne tartson. Az 1921. XXX. te. 2. §-a szerint oly elemi iskolai tanulók, akik az elemi népiskolai oktatásban megállapított 6 év alatt a tanítási tervben kitűzött ismereteket nem sajátították el, kötelesek még egy, esetleg két évig az elemi iskolába járni. Mivel a főhatóságomhoz tartozó iskolák a törvény e rendelkezését tudtommal még nem hajtották végre, felhívom az iskolaszéki elnök-plébános urakat, hogy ha egy tanítói állást esetleg szüneteltetni kellene, vagy ha az egy tantermes iskolákban a mindennapi tankötelesek száma nem igen üti meg a törvényes szám mértékét, az iskolaszékkel egyetértőleg intézkedjenek a kö-1672. sz. Óraadó hitoktatók díjazása. 1673. sz. Kápláni állások kongruakiegészítése. 1674. sz. Az iskolai oktatás meghosszabbítása.
