Püspöki körlevelek 1925 (Szombathely, 1926)
* 19 — tott kegyelmeit elnyerjük; Neked, a kereszténység Atyjának, gyermeki hódolatunkat kifejezzük; és hitünkben megerősítve, lelkűnkben megvigasztalva erőt merítsünk a jövőre. A szombathelyi egyházmegye zarándokait látod magad előtt leborulva. Azon egyházmegyét képviseljük, mely az egyháznak a papság ékességét, Toursi szent Mártont ajándékozta és melynek papsága és népe mind a mai napig hű ragaszkodással csüng egyházán és a közelmúlt legnehezebb napjaiban is hűségesnek bizonyult. Magyarországból jövünk, Mária országából, melynek legdrágább kincsét, szent István koronáját, dicsőséges elődöd, II. Szilveszter ajándékozta nekünk, hogy ezen korona és az apostoli kereszt alatt ezer éven át védhessük a katolikus egyházat és a nyugati kultúrát. Ezen ezer év alatt a római pápák állandó atyai jóakaratában részesültünk. De hajdan boldog hazánkra, amint azt Te, szentséges Atyánk, legjobban tudod, mély gyász borult s országunk sorsában osztozott egyházmegyém is; amiért híveim közül sokan kénytelenek voltak zarándokúinkról lemaradni; de lelkileg, szeretetben, imában velünk egyesülve küldik hódolatukat a kereszténység Atyjának. A Szent Évben, a jóvátétel és kiengesztelés évében, imáink Istenhez szállnak, hogy szerencsétlenségünkben az ő gondviselő szeretetét felismerve, bűnbánatot tartsunk és hazánkra és népünkre megint az Ö megbocsátó szeretete ragyogjon. Te pedig, Szentatyánk, ki dicső elődeid példáját követve az igazság pártatlan őre vagy és eddig is szeretetednek számos jelét adtad népünknek, tekints szerető szemmel mireánk és egy boldogabb jövő és az örök üdvösség zálogául add ránk atyai áldásodat! Köszöntésemre a szentséges Atya a következőkép válaszolt: „Bár mindig örömmel tölt el bennünket, ha zarándokok érkezéséről hallunk; de különösen örülünk nektek, akik Mária országából jöttök. Szent István országa az, amelyet II. Szilveszter elődünk szent koronával ajándékozott meg, amely szent koronának a keresztje, mint mondani szoktam, elhajlott ugyan, de le nem törött. Ha már jöveteletek hírének örültem, mennyivel jobban örvendek kedves jelenléteteknek (cara praesentia); nemcsak azért, mert utazásaimból ismerem azt a földet, a melyről jöttetek; ismerem városait, tájait; hanem mert jól ismerem a népét, a szívét is; ismerjük hitét és életét; ismerjük az egyházhoz és a szentszékhez hű ragaszkodását, amelyet sem az idők mostohasága, sem a megcsonkítások, sem a széttagolások nem tudtak megtörni. De tudomásunk van jelen hitvalló buzgóságtokról is, amelyről oly fényesen tanúskodik a társadalom minden rétégét felölelő nagy számotok és ami a fő, az az igaz r áhitat, amellyel a Szent Ev ájtatosságait főpásztorotok vezetése mellett végeztétek s ezáltal Róma polgárainak is példát adtatok. Azért, kedves Fiaim, különös szeretettel adom Rátok áldásomat püspökötökkel együtt, aki mint jó pásztor vezérelt ide bennetek! Amit azért is különös örömmel, sőt hálával vettünk, mert hiszen Atyátok házába jöttetek, ahol, mint szülői házban, otthon érzitek magatokat. Megáldjuk a főpapokat és papokat s azt kívánjuk, hogy, amint egykor Sabaria a papok gyöngyét adta az egyháznak, úgy az. a föld hosszú idők múltán is, sok ilyen gyönggyel ajándékozza meg papjaiban hazátokat és az anyaszentegyházat. Szálljon áldásom mindnyájatokra egyenkint és összesen, akik eljöttetek és mindenkire, akit lélekben és szeretetben magatokkal hoztatok. Áldásom száll mindarra is, amit otthon hagytatok: házatok- és családaitokra; szülők- és gyermekekre; az utóbbiakra kiváltképpen is azért, mert ezek a maguk kicsinységében és ártatlanságában T
