Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)

— 48 —

4518. sz.

Kegyúri épü letek helyre állításáról miniszteri rendelet.

tesz. igyekeztem megismerkedni híveimmel, hogy a nyáj ismerje főpásztorát és a pásztor is övéit. Érdeklődtem a hívek lelki és anyagi ügyei iránt. Meghallgattam esetleges panaszaikat, méltányos óhajaikat. Megvizsgáltam a hitélet megnyilvánulását, a hívek és lelkipásztoraik kölcsönös viszonyát. Különös gonddal tekintettem meg iskoláikat, a gyermekek valláserkölcsi és tanulmányi előmenetelét, a templomok állapotát s a vallásos életnek az istentisztelettel való vonatkozását. Tájékozódást szereztem papjaim egyéni ételéről és lelkipásztori tevékenységéről.

Nem hallgatom el, találtam minden téren kifogásokat és hibákat, amelyeknek sokféle oka és gyökere volt. Itt az Apostol meghagyása szerint rámutattam a bajra, jóakarattal figyelmeztettem, a lehetőséghez képest segítettem. Az általános érdekű észleleteket összefoglalva időről-időre körlevélben egyházmegyém egész papságának tudomására hoztam okulás céljából. Hiszem, hogy a gyomlálásnak meglesz az eredménye.

De hála a Szentlélek kegyelmének, sokkal több örömöt találtam. Meggyőződtem általánosságban híveim jóindulatáról, becsületességéről, a hitélet fellendüléséről. Ez a nép, mely a háború és forradalmak romboló hatása ellenére is annyi lelki értéket őrzött meg, alkalmas arra, hogy Isten országának kedves polgáraivá nevelkedjék. S ahol annyi Isten Szíve szerint való papot találok, akik jó példával és támlással hűségesen legeltetik a rájuk b zott nyájat, ott remélem, hogy az Isten áldása növekedést is fog adni.

Ebben a hitben és reményben készülök egyházmegyém újabb főpásztori meglátogatására.

M. Kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztertől. 155.579/921. szám. — Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr 1 A szerencsétlen kimenetelű háború, majd a forradalmak következtében előállott katasztrofális közgazdasági helyzet, közelebbről pedig a munkabérek s az építési anyagoknak óriási mérvben való megdrágulása, s részben a munkás- és anyaghiány természetszerű következményeként is az építőipar oly súlyos viszonyok közé jutott, mikép alig lehet csodálkozni afelett a további folyamat felett, hogy a különböző természeti és jogi személyek kegyurasága alá tariozó egyházi épületek állandó jókarban tartása évek óta mindinkább elhalasztatott. Erre vonatkozólag közvetlen tapasztalatokat is volt alkalmam szerezni, de országszerte több oldalról panaszokkal is találkoztam.

Alig szükséges rámutatnom arra a körülményre, hogy ezek a mulasztások az egyes helyi egyházaknak mily nagy károsodásokat okoznak s hogy ez a helyzet minő további veszedelmeket rejt magában amiatt, mert a rongált épületek, ha

csak nem javíttatnak, rohamos további és nagyobb mérvű pusztulásnak vannak kitéve.

Fölöttébb káros ez a helyzet az istentisztelet, valamint a közoktatás szempontjából, de még a kegyúri személyzet jogos — egyéni, sokszor egészségüket, sőt létfentartásukat érintő — érdekből is.

Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a kegyúri épületek karbantartásával járó munkálatok elmulasztása előbb-utóbb arra vezet, hogy az érdekelt egyház kénytelen a mulasztó kegyurak ellen közigazgatási pert indítani, ilyen pereknek a szaporítása pedig sem egyházi, sem általános közigazgatási szempontból nem kívánatos.

Kétségtelenül megállapítható, hogy ma már a megfelelő vállalkozó és munkaerő, valamint az építési anyag mondhatni mindenütt rendelkezésre áll s a törvényes rend mindenütt megszilárdult. Ezért valóban itt van az ideje annak, hogy a kegyúri kötelezettségek teljesítésének mindenütt érvény szereztessék.

Igaz ugyan, hogy az építési anyag s a munkaerő ma is módfelett drága, ez a körülmény még sem mentesítheti a kegyurakat az alól, hogy kötelezettségeiknek eleget tegyenek, még pedig annál kevésbbé, mert a földbirtokok hozadéka éppen a fentebb ismertetett viszonyok következtében köztudomásúlag óriási arányokban emelkedett.

Emelett a szociális tekintetek is kívánatossá teszik, hogy az építkezések megindításával a munkanélküliség veszedelme is enyhíttessék.

Ezért van szerencsém Méltóságodat tisztelettel felkérni, méltóztassék a főpásztori fenhatósága alá tartozó mindazokat a plébánosokat, akik akár magán földesúri, akár városi, kincstári vagy bármi más kegyuraság alá tartoznak, köriratban felhívni, hogy a templomok és más kegyúri épületek, valamint az érdekelt iskolák állapotát tüzetesen vizsgálják meg s mindazokban a valóban indokolt esetekben, amelyekben az illető kegyurak terhére karbantartási, javítási vagy esetleg újjáépítés iránti mulasztások állapíthatók meg, őket kötelezettségeik sürgős teljesítésére kérjék fel s az eredményről Méltóságodnak a körülmények tüzetes ismertetése mellett jelentést tegyenek.

Természetesen végső sorban a mulasztó kegyurak ellen a közigazgatási peres eljárást mindenütt, ahol arra szükség lesz, az illetékes főszolgabíró, mint elsőfokú hatóság előtt kellő időben meg kell indítani, mert a gyakorlat, sajnos, elég példát nyújt arra, hogy a kegyurakkal szemben való késedelmes eljárás gyakran jogos követelések elévülésére vagy legalább is azok elhomályosítására és így jogbizonytalanságra ve-