Püspöki körlevelek 1921 (Szombathely, 1922)
III. 590. sz. Szent Józse tiszteletére triduum. Ötven esztendővel ezelőtt sötét felhők jelentfkeztek az Egyház egén. Krisztus helytartója a Vatikán foglya lett; a vatikáni zsinat félbeszakításával az eretnekségek veszedelme kisértett; a liberalizmus kérkedve lobogtatta zászlaját; a kormányok szabdalni kezdték a konkordátum-okmányokat; az állami mindenhatóság igájába akarta kényszeríteni az Egyházat; a háborúk nyomán súlyos gazdasági és társadalmi válságok fenyegetlek. A minden oldalról megtámadott Egyházat IX. Pius pápa 1870. decemberében Szent József oltalmába ajánlotta és őt ünnepélyesen az Egyház Védőszentjének nyilvánította. Ezzel az ünnepélyes ténnyel az egész világon új lendületet vett Szent József tisztelete; az Egyház pedig szembetűnően érezte a szent család fejének hathatós oltalmát. Egy félszázad múltán ugyanolyan, vagy talán vészesebb felhők kavarognak feleltünk. Az óriási szociális rázkódtatások, a világháború nyomán a vigasztalan gazdasági helyzet, a társadalmi osztályharc, az élvezetvágy és kapzsiság, a nélkülözők elkeseredése, a családi élet elzüllése, a kommunizmus őrült réme: mindmegannyi aggasztó jelenség. S az Egyház feje 1920. évi julius 25-én kiadott „Bonum sane“ kezdetű motupropriojában megint Szent József oltalmára irányítja tekintetünket. Felszólítja az Egyház püspökeit, hogy december 8-tól kezdődőleg az évet különös módon Szent József tiszteletének szenteljék. Mert az Egyháznak és híveinek az ő rendkívüli segítségére van szükségük, mikor a népek békéje és a kereszténység legszentebb értékei forognak veszedelemben. Olyan bajok zúdulnak ránk, amelyek gyökerében támadják meg az emberi társadalmat. Mert — úgymond a pápai enciklika — olyan időkben érte a népeket a háború csapása, mikor amúgyis teljesen megmételyezte őket a naturalizmus, századunknak ez a legvészesebb ragálya, amely mindenütt, amerre csak feltűnik, gyengíti az örökkévaló javak utáni vágyat, elfojtja az isteni szeretet tűzét, a gyógyító és felemelő krisztusi kegyelemtől elszakítja az embert, s ha aztán megrabolta a hit világosságától, akkor az embert a természet nyavalyás és romlott erejével ráhagyja féktelen szenvedélyeire. Mivelhogy az emberek túlnyomó részben a múlandó javakra vesztek; a proletárok és dúsgazdagok közt ádáz versengés és ellenségeskedés tört ki: a hosszantartó rettenetes háború csak növelte az osztályharcot, főképen azért, mert az emberiség túlnyomó részére elviselhetetlen drágaságot zúdított és egyes kiváltságosoknak hirtelen meggazdagodást hozott. Ehhez járul, hogy a háborúban a hitvesi hűség és a családfői tekintély sokaknál alászálloit, mivelhogy az egyik házastárs hosszas távolléte a másikban is meglazította a kötelességtudafot s az atyai felügyelet hiánya főleg a leányokat fölöttébb szabadosakká tette. Máskor is züllöttek voltak a közerkölcsök, de most még sokkal inkább, s így félő, hogy a társadalom hovahamar válságba jut. Bűnös igényekkel egy egyetemes ország megalapításán dolgoznak, amelynek alapelvei az emberek teljes egyenlősége és a javak közössége, amelyben ne legyen nemzeti különbség, ahol sem a családatyának a gyermekein, sem az államhatalomnak a polgárokon, sem Istennek az összeverődőit embereken ne legyen hatalma. Ha ezek az elvek gyakorlatra válnak, borzalmas következményeket vonnak maguk után. És ma Európának nagy része ezek alatt sínylődik, de más népek is hasonló helyzetben vergődnek, és néhány elvetemült ember vakmerősége és őrülete összeveszíti a népeket s iszonyú zavargásokkal háborítja őket. Azért elsősorban az Egyház gyermekeihez szól a Szentatya intelme. Foglalkoztassuk a munkásainkat és óvjuk őkel a szocializmus mételyétől, mely a keresztény élelbölcseletnek legádázabb ellensége. Állítsuk eléjük Szent József példaképét, hogy őt az életben vezérüknek és pártfogójuknak válasszák. Hiszen ő is hasonló hivatásban töltötte életét. Az örök Atyának egyszülött Fia, Jézus Krisztus, az ács fiának hivatta magát. És igénytelen helyzetéi milyen fönséges erényekkel ékesítelte, amilyenekkel tündökölnie kellett a Szűz Anya jegyesének és az Úr Jézus nevelőjének. Az ő ulmutatása szerint tanuljuk meg a jelen múlandó dolgokat az örök jövőnek fényé
