Püspöki körlevelek 1920 (Szombathely, 1921)
3 Az igazságügyi miniszter 28,0001919. J. ML szám alatt rendeletet adott ki a háborúban eltűntek holttányilvánitásáról. Eszerint holttányilvánithatók mindazok, akik az 1919. coi julius hó 29 ik napjától 1917. óoi január hó 1-ső napjáig terjedő időközben a háborúval kapcsolatos események következtében eltűntek és azóta semmi hir sincs életbenléiükről. A holíiányilvánitást kérheti mindenki, akinek a hoíitányilvániíáshoz valami érdeke fűződik. Jí tanító liolttányiloánitását tehát az iskolaszék is kérheti. Az eljárás a járásbíróság hatáskörébe tartozik. A kérelem élőszóval is előadható. A kérelemben valószínűvé kell tenni a kérelmezési jogosultságot és a holttányilvánítási kérelem alapjául szolgáló tényeket. Meg kell jelölni a kérvényben az eltűntnek állított egyén nevét, esetleges megkülönböztető nevét is, születési helyét és idejét, szüleinek, esetleges házastársának, törvényes képviselőjének, továbbá gyermekeinek nevét és lakását, az eltűnt foglalkozását, utolsó lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, az egyéb szükséges személyi adatokat, valamint más lényeges körülményeket, különösen azt, hogy van-e ingó vagy ingatlan vagyona s ha van, mely községben. Katonáknál a kérelemben lehetőség szerint tüzetesen meg kell jelölni az eltűnt bevonulásának időpontját, azt a csapattestet, amelyhez az ismert adatok szerint eredetileg beosztották (anyaezred) és amelynél utoljára szolgálatot teljesített, katonai rendfokozatát, utolsó ismert tábori postaszámát, a lehetőség szerint azt a hadieseményt, amely közben nyoma veszett; ha utoljára kórházban voll, ezt a kórházat; lehetőleg csatolni keli továbbá az általa irt leveleket; különösen elő kell adni róla utoljára érkezett híreket, közöttük a katonai hatóságtól vagy a Vöröskereszt-Egyesülettől származó értesítéseket. A bíróság a kérelem alapján hivatalból nyomozza a tényállást. Az eljárás költségeit a kérelmező köteles előlegezni, de ha a bíróság a kérelem folytán jogerős holttányilvánítási határozalot hozott, az, aki az előleget adta, az eltűnt hagyatékából követelheti az eljárás szükséges költségeinek megtérítését. 565. sz. Háborúban eltűntek hoittányilvánitása. Az 1918. év május havának 15. napján 2469. sz. alatt valamennyi kerületi espereshez a következő körrendeletét intéztem: „Hozzám érkező panaszos jelentésekből és különösen a plébániajavadalmak átadása alkalmával felvett jegyzőkönyvekből arra a szomorú tapasztalatra jutok, hogy egyes javadalmasok a gondjaikra bizott és haszonélvezett plébániajavadalom vagyonállagát nem kezelik azzal a lelkiismeretes gondossággal, melyre az egyházjog tételes intézkedései, a beiktatás alkalmával tett eskü és az egyházi javadalom természete kötelezi őket. Nevezetesen elhanyagolják a plébániaépületek karban tartását. A javadalmast terhelő kisebb javítások elmulasztása következtében az épületek gyakran oly állapotba kerülnek, hogy helyreállításuk tetemes költséget ró az épület fenntartójára. Elhanyagolják továbbá a javadalom ingatlanainak intenzív művelését, miáltal az utódoknak évekre kihaló károkat okoznak és a javadalom hozamát tetemesen csökkentik. Akárhány plébániának belsősége elhanyagolt udvarával, bedőlt kerítéseivel, műveletlenül hagyott kertjével a pusztulás képét mutatja és semmiképen sem szolgál mintaképül a hitközségnek. Ami annál inkább a javadalmas terhére Írandó, mert ugyanott az előd akárhányszor mintaszerű rendet tartott. És végül a haszonélvezet és állagfenn♦artás viszonyát helytelenül értelmezvén a plébánia udvarán vagy belsőségén található s az elődök jó Ízlését dicsérő értékes fákat engedély nélkül kivágatják s a plébániaház környékét sivár pusztasággá változtatják. Az állami kezelés alá nem eső erdőlegelőkön is, melyeknek fája csak engedéllyel és a törzsvagyon javára értékesíthető, vagy a javadalom tulajdonát képező befektetésre használható, a levágott fákat egyes javadalmasok jogtalanul a saját részükre értékesítik s amellett az újra befásitást is elhanyagolják. 566. sz. Plébániájává ialmak jókar ban tartása.
