Püspöki körlevelek 1919 (Szombathely, 1920)
4 nem még jobban lezüllött, a fiatalság még rakoncátlanabb s vadabb lett; látjuk, hogy az ember mikor keresztény megszűnt lenni, nem több, hanem kevesebb ember lett. De hát miért is nem kell a gyermeket hittanra s vallásos erkölcsre nevelni?Azért, mondják, mert nem kell a fejét érthetetlen dolgokkal megtömni. S ugyan mik azok az érthetetlen dolgok? Talán Isten, lélek, Krisztus, örök élet? Ezek dehogy is érthetetlenek. Nagyon is sokat érthet azokból, legalább is annyit, hogy jobb s boldogabb ember lehet általuk. Boldogabb, mint lenne, ha minden más tudományt fejébe venne, de ezt nélkülözné. A vallásosan nevelt gyermek érti, hogy van egy legfelsőbb lény, mennynek s földnek ura, ki mindent lát, mindent hall, ki a jót parancsolja s a rosszat tiltja; ezt a gyermek mind megérti s csak jobb lehet ettől. — Megérti azt is, hogy lelke van, mely a halál után is él, — megérti, hogy lelkiismerete van s életéről s minden legtitkosabb szándékáról is Istennek számol. Megérti, hogy Jézus, az Istenember a jó gyermekeket szereti s hogy általa a legszegényebb gyermek is Isten gyermeke lesz. — Megérti, hogy Isten a bűnt gyűlöli s hogy mindent meg kell tennünk, hogy szivünket a bűntől mint legnagyobb rossztól tisztán tartsuk s hogy arra kegyelme által képesek is vagyunk! Mily kár, hogy ezt azok elfelejtették, akik mondják, hogy hitre erkölcsöt alapítani nem lehet. A ki maga is vallásos, s a ki visszaemlékezik lelki fejlődésére, gyermekségére s ifjúságára, visszaemlékezik annak ösztöneire, ki sértéseire s küzdelmeire s arra, hogy mily óriási segítséget nyert a hittől, az imából s a szentségekből, annak okvetlenül arra a belátásra kell jutnia, hogy az ellenkezőt csak olyanok mondhatják, akik vallásos nevelésben nem részesültek s tulajdonképen olyasvalamiről beszélnek, amit nem értenek. Gondold meg ezek után keresztény szülő, hogy vannak, akik elvből kizárják a vallásoktatást az iskolából. Akarod-e te is ezt? Nem rendülne-e bele szived, ha gyermekedet Krisztustól elvonni s üres, erkölcsi szólamokkal nevelni akarnád? Elviselnéd-e, elbirnád-e még csak a gondolatát is annak, hogy oly iskolát támogatsz, mely a hitetlen nevelést programújába veszi? Kérdezd meg a valláserkölcsös nevelés ellenségeit, hogy hát mit adnak az isteni s krisztusi hit helyett a gyermeknek? Megmondom, hogy mit adnak: isteni hit helyett emberi csél-csap gondolatokat; krisztusi tanok helyett nagy hangú szólamokat; beszélnek a világról s hallgatnak Istenről, -— beszélnek testről s hallgatnak a lélekről; szólnak az életről, de nem tudnak semmit az örök életről. Azt mondják ugyan, hogy ők nem tagadják a vallást s hogy semlegesen akarják nevelni a gyermeket, nem hajlitván lelkét sem ide, sem oda. Mindez azonban csak mondva van, mert azt megtenni egyáltalában nem lehet. Akik az Isten nevét minden könyvből kihagyják, — akik a világot, az életet mindig Isten nélkül magyarázzák, — akik az emberi akaratot az isteni akaratból kikapcsolják, — akik a lelket Üdvözítő s megszentelő lélek nélkül hagyják, márcsak nem semlegesen, hanem nagyon is nemlegesen s Istennel szemben ellenségesen nevelnek. S minek tűrje ezt az oktalan, Istentől s Krisztustól elvonatkozó nevelést a keresztény nép? Minek s kinek kedvéért hallgassunk Istenről és Krisztusról ? Talán azért, hogy nekik gyűlölet tárgya az, ami nekünk szent? Vagy talán azt mondják, hogy ezt a tudomány követeli? De ilyen tudomány nincs, hanem igen van annál több gyűlölködés és elvakultság. Ezzel szemmel minden okos s gyermekét szerető szülő azt fogja mondani, ha az Isten tényleg a hit kegyelmét adta nekünk, mely a lelkiismeretet ébreszti s azt a legmagasabb tökély felé fordítja, — ha Krisztust adta nekünk lelkünk megváltására és megszentelésére: akkor már csak oktalanság volna, hogy épen az is-
