Püspöki körlevelek 1919 (Szombathely, 1920)
IX Felkérem Nt. Papjaimat, hogy a magyar püspöki karnak alábbi közös 3770. sz. pásztorlevelét a kézhezvétel után következő vasárnapon a szószékről olvas- Ki^°s P°P°ki sák fel. Eo*,fl' Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Krisztusban Kedves Híveink! A világháborúnak sok éves kínjai s gyötrelmei közt várva vártuk azt az időt, amikor szent Pál szava szerint „a békesség Ura békességet ad nekünk minden helyen11,1 s imádkoztunk azért az édes vigaszért, mely „fölülhalad minden értelmet“;2 de mikor a békesség ez áldott angyala felénk közeledett, úgy láttuk, hogy száz sebből vérzik s mi, kik annyi keserves áldozatot hoztunk, uj megpróbáltatásokba s veszteségekbe sodortattunk s az ötéves háború rémségeit a társadalmi s gazdasági rend felforgatása, szégyen s ínség, testvérharc s gyűlölség tetézte. Ah, akit a békesség angyalának tartottunk, az az apokalyptikus hét harsonás angyal egyikének bizonyult s adja Isten, hogy ne kelljen fölsóhajtanunk még ezentúl is a szent könyvvel: „Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a hátralevő szózatok v. i. szenvedések miatt“ ;3 hanem inkább legyen véglegesen részünk a karácsonyi áldás-1 2. Thess. 3, 16. 3 Fii. 4, 7. 3 Jel. 8, 13. ban, abban, hogy „békesség a földön a jóakaratú embereknek.“1 Nem kell külön szemlét tartanunk kegyetlen megpróbáltatásaink fölött. Erőszakos elemek magukhoz ragadták a hatalmat s rögeszmék megvalósítására adták fejüket; képtelen elméleteket s csillogó jelszavakat készpénznek véve, máról holnapra paradicsommá akarták elváltoztatni a siralom völgyét; felforgatták a társadalmi s a gazdasági rendet, lelkiismeretlenül pazarolták a község s az állam pénzét, ezáltal milliárdokkal szaporították az államadósságot, a munkátlanságot pedig nem hogy meg nem szüntették, hanem oktalanul növelték, az ínséget fokozták, kenyeret nem adtak, hanem fehér-pénzt nyomtattak s osztogattak nyalábszámra; a társadalom minden más osztályát jogaiból s vagyonából kiforgatták, embert ember ellen izgattak, s terrorral, börtönnel, akasztófával, golyóval rémitettek, számtalanokat szégyenteljesen kínoztak s kegyetlenül megöltek: a hosszú harcokban kimerült s ellentálló erejében meggyengült polgárság pedig szinte aléltan s tehetetlenül nézte s szen» Luk. 2, 14.
