Püspöki körlevelek 1919 (Szombathely, 1920)
VII. Ul %9r^7 t JANOS ISTEN ÉS AZ APOSTOLI SZENTSZÉK KEGYELMÉBŐL SZOMBATHELYI PÜSPÖK EGYHÁZMEGYÉJE HÍVEINEK ÜDVÖT ÉS ÁLDÁST AZ ÚRBAN! Krisztusban Szeretett Híveim! Midőn hosszú távoliét s erőszakos elszakitás után visszatérhettem egyházmegyémbe, szeretett hiveim körébe s először szólok Hozzátok, hálát kell adnom a Mindenható Istennek, hogy sok veszély és megpróbáltatás közt viszontláthatom nyájamat, szegény, üldözött, farkasokkal körülvett nyájamat! Ha visszagondolunk az utolsó hónapokban történtekre, azt véljük, hogy rossz álomból ébredünk. Valóban oly rossz, oly csúf volt az az idő, annyira ellenkezett az ész és értelem minden törvényével, mint a beteg ember lázas álma. De nem volt álom, hanem valóság, a nemzetnek legsúlyosabb halálos betegsége. Hála Istennek! a betegséget kiálltuk, kifakadt a tályog, a mérges kóranyag a szervezetből eltávozott és bár gyenge még a nemzet a kiállott rettenetes betegség után, mégis erős a hitünk, hogy a fordulópontot túlélve, tartós gyógyulás felé haladunk. Sokat szenvedtünk mi az utolsó hónapokban, Ti is, Kedves Hiveim, meg én is. Ne vegye Isten panaszképen, de Nektek mégis be kell számolnom, hogy az utóbbi hónapokban mi midenen mefitem keresztül. Emlékeztek azon sajtóhajszára, amelyet az összes szabadkőmives, zsidó és szociáldemokrata lapokban ellenem indítottak. Emlékeztek, hogy a rágalmakat vederszámra öntötték rám, s azok alaptalanságát Magatok láttátok. Miért ép engem választottak ki támadásuk célpontjául? Talán azért, mert a forradalom úgynevezett vívmányait nem dicsőítettem, talán azért, mert körleveleimben, a szószéken és más alkalmakkor aggályaimat fejeztem ki a jövő iránt, látván, hogy kontárok ragadták kezükbe a hatalmat. Vagy talán azért támadtak nekem, mert pásztora voltam annak a nyájnak, amelyhez legnehezebben férkőzhettek azok, akik a népet boldogítani akarják azzal, hogy földi boldogságról szóló Ígéreteiket sem tarthatván be, a lélek tulvilági boldogságától fosztják meg őket. Vagy talán olyanok indítottak ellenem hajszát, kiket az egyház és egyházi vagyon ellen intézett rablókirándulásukban megakadályoztam ? A fejleményekre emlékeztek. Mivel a sajtótámadás nem félemlitett meg, következett a püspöki vagyon ellen teljes jogtalanul elrendelt zárlat, mely jogtalan, törvénytipró eljárás ellen tiltakoztam én, de tiltakozott az apostoli Szentszék is, tiltakozott Magyarország hercegprímása, tiltakozott az Országos Katholikus Tanács és tiltakoztak egyházmegyém hívei a lelkészkedő papság vezetésével. Tiltakozásom eredménye az lett, hogy engem, mint a magyar Népköztársaság biztonságát fenyegető, veszélyes egyént internáltak a dömölki apátságban, ahol a celli kegytemplom árnyékában szent Benedek fiainak vendégszerető házában, környezve papjaim és hiveim szeretetétől, egy hónapot töltöttem. 3179. sz Főpásztori szózat a hí veknek.
