Püspöki körlevelek 1918 (Szombathely, 1919)
38 3496. sz. Felforgató eszmék terjesztése ellei Papság foko zottabb munkája. 3497. sz Tanítók igénybevétele termésátvételi bizottságoknál. A világháború ötödik évének küszöbéhez érve, nekünk is, Ntisztelendő Papjaim, mint a reánk bízott nép leghivatottabb vezetőinek minden erőnkkel oda kell „ hatnunk, hogy híveinknek, általában a lakosságnak azt a részét, amely a négy év -minden küzdelmét végigszenvedve, immár némileg elernyedt lélekkel és kétségektől gyöbcirve, részint türelmét veszítve, vagy demoralizálva nem képes kellő erkölcsi erővel szembeszállni a napról-napra eléje tornyosuló nehézségeknek: minden rendelkezésünkre álló módon és eszközzel újra megerősítsük és. ha kell, további küzdelemre alkalmassá tegyük. Tudom én azt, hogy az én jó Papjaim eddig is derekasan kivették a részüket a nép hitének, bizalmának ébrentartása- s erejének, kitartásának fokozásához annyira szükséges, nagyfontosságu munkából; és mindenki elismeri, hogy a kath. papság hivatásának magaslatán állott az egész háború folyamán s elismerést érdemlő buzgósággal töltötte be azt a szerepet, amely a nép lelki, szellemi és erkölcsi vezetése terén neki osztályrészül jutott és hogy a háborús kitartáshoz szükséges lelki erőt és hazafias lelkesedést a küzdő nép eddig is a templomokból kiáradó szent ihletből merítette. Most azonban, amidőn ellenségeink aknamunkája s az Oroszországból részben visszatérő hadifoglyaink által hozzánk is elhurcolt, mindent níegfertőző nihilista szellem a négy évi nehéz küzdelem és együttműködés gyümölcsét fenyegeti, amennyiben ez a szellem nemcsak a hazafiatlan, nemzetközi szociálisták, hanem a nép egyszerű fiai egy részének a lelkét is megfertőzhetné: kétszeresen szükség van a mi munkánkra és hogy újra, meg újra megismételjük, amit már annyiszor elmondottunk, hogy: ez a szörnyű háború nem a mi hibánkból, hanem ellenségeink határtalan hatalmi vágyából szakadt reánk; hogy védekeznünk kellett; hogy meg kellett védelmeznünk hazánkat, királyunk trónját, falunkat, családunkat. Mi nem akartuk a vérontást; ámde nem kerülhettük ki azt. Ismételten felajánlottuk a békét ellenségeinknek; felséges Urunk és Királyunk ismételten kinyújtotta békejobbját, hogy vége legyen a már négy éve dúló háborúnak; de ellenségeink nem fogadták el békeajánlatunkat. Mi föltétlenül bízunk ügyünk igazságában és a végső győzelemben. De a háború mind nagyobb sulival nehezedik reánk. Ezért kell az államnak a megélhetéshez, a háború győzedelmes befejezéséhez annyira szükséges eszközöket erélyesen biztositania- Ezért kell mindenkinek önfegyelmezéssel, lemondással a végsőig kitartania. És ha nincs más ut a végső győzelemhez, mint a kitartás, a továbbküzdés itthon és frontjainkon: akkor küzdjünk tovább, tartsunk ki a végsőig Istennel, királyért, hazáért előre a becsületesség utján. Felhívom Kedves Papjaimat, hogy ilyen szellemben iparkodjanak a szószékről is, társadalmilag is népünkre hatni; ahol szükséges, ott erélyesebb eszközökkel is föllépni, oktatni, felvilágosítani; türelemre, áldozatkészségre, kitartásra buzdítani s őseinktől öröklött, hagyományos erényeiben megtartani ezt a jó magyar népet. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 95630 1918—VII C. számú átiratában fölkéri engem is, hogy az 1918. évi gabonatermést átvevő bizottságokba a főhatóságom alá tartozó népiskolai tanerők igénybevételéhez szintén adjam beleegyezésemet. Tekintettel a közélelmezés biztosításának szinte megmérhetetlen fon-
