Püspöki körlevelek 1918 (Szombathely, 1919)
4 Sokan vannak papjaim és hiveim közt, kik a régi »Magyar Államnak« olvasói voltak. Nagy érdeme volt ennek a lapnak hogy a szabadelvű irányzat mindent felszívó mámorában meg tudott nyerni és tartani magának egy olyan olvasó közönséget, mely rendíthetetlenül állott a keresztény elvek talaján. De ez a lap már a múlté. Jöttek uj alapítások, mint az »Uj Lap« és az »Alkotmány.« Az »Uj Lap« nagy számban van elterjedve, de a radikális irányú, egyházat és hazát támadó ellenséges néplapok mellett mégis törpe jelenség. Az »Alkotmány« 20 év alatt igen csekély elterjedtségre birt szert tenni s olvasóinak két harmada, ha nem négy ötödé, egyházi emberekből áll. Dolgozott mellette propaganda, segítette a Kath. Sajtóegyesület s még sem sikerült az intelligencia megszokott lapjává tenni. Csak a tényt állapitom itt meg, de az okokat nem kutatom. A kath. közvélemény ezen két zászlótartója mellett dicséretesen állták meg helyüket egyes vidéki lapok, magyar-, német-, tót-, horvát-nyelvü néplapok. Nagyon elterjedtek a népszövetségi és hitbuzgalmi iratok. De mindennek ellenére, a propaganda és a Kath. Sajtóegyesület akciója dacára a végeredmény nagyon szerény : a hath, világnézet alapján álló lapok olvasóinak száma csekély s ennek következtében a kath. lapok közvéleményt nem teremtenek és nem irányítanak. Ezt a hiányt már régen felismerte a kath. közvélemény.' A katholikus nagygyűlések, mint égető problémával foglalkoztak a sajtó-kérdéssel s mindig taps és lelkesedés közt ment határozatba, hogy a kath. sajtót mindenáron vezető pozícióba kell segíteni. Azonban minden praktikus megoldási kísérletnél nehézségek merültek fel : egyrészt a meglevő kath. orgánumokat nem lehetett a nagy tömegekkel megkedveltetni, másrészt a meglevő kath. orgánumok minden uj alakulástól, mint helytelen irányú és az eddigi eredményeket is kockáztató veszedelmes konkurrenciától féltek. Ezek az ellentétes vélemények a nemrégiben lefolyt sajtóvitában ismét összemérték fegyvereiket, de a kérdést nem tisztázták. Végre »Központi Sajtóvállalat Részvénytársaság« néven egy kath. férfiakból álló csoport csoport alakult és elhatározta, hogy további vita helyett a cselekvés terére lép: politikai pártokon kívül és pártokon felül álló akciót indit, melynek célja a kath. világnézet összes híveit egyesíteni a sajtókérdés nagyszabású megoldására. A már létező sajtóirányzatok képviselői helytelenítették az uj irány alapprogrammját: a pártonkivüliséget és párthiveik táborának megbontásától, az eddig elért eredmények kockáztatásától féltek. Hogy melyiknek van igaza, azt most nem akarom kutatni ; tény az, hogy a közvélemény nyomása alatt a különböző irányzatok keresték a megértő együttműködés útját s jóleső örömmel állapitom meg, hogy részben meg is találták. Bízom abban, hogy ez az együttműködés idővel még szorosabb lesz. Én ezen együttműködéstől tettem függővé az új akciónak egyházmegyémben való támogatását s mivel a feltétel nagyjában teljesült, elérkezettnek látom az időt arra, hogy kedves Papjaimat az uj sajtóakció hathatós támogatására felhívjam. A »Központi Sajtóvállalat R. T.«-nak nem az a célja, hogy a kimondottan katholikus alapon történő politikai szervezkedést gyengítse, vagy a katholikus politikai hitvallást eltompitsa. Az a célja; hogy minden kérdést, mely a közélet porondján megvitatásra kerül, minden pártprogrammhoz kötöttségtől menten egyedül az örök keresztény igazságok szempontjából vegyen bírálat alá s a katholikusok tömegeit ránevelje arra, hogy ők is minden kérdésben ezen örök utfnútató igazságok szerint foglaljanak állást. Meg vagyok arról győződve, hogy ezen irány a kimondottan katholikus politikai szervezkedésnek nem árt sőt előnyére lesz. A kitűzött cél elérésére a vállalat a szűk — 26 —
