Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
— 4 — 107. sz. Plébániai ténykedéseknél fuvar szolgáltatásának kérdése. 108. SZ. Művek ajánlása. Meghagyom ennek alapján Nt. Papjaimnak, hogy valahányszor egyházi kezelésre szánt hagyományok hagyatéki tárgyalásán az egyházi hatóság képviseletében eljárnak, a közalapítványi ügyigazgatóság azon netáni követeléséhez, hogy kormányhatóságilag előzetesen jóváhagyott alapítólevél mutattassék be és a hagyaték csak ezen feltétel alatt fog kiadatni, ne járuljanak hozzá, hanem hivatkozással a m. kir. Curia vonatkozó ítéletére, illetve az alapítványokról intézkedő fent hivatott törvénycikkekre, az illető hagyományoknak feltételhez nem kötött kiutalását kérjék. A plébániai ténykedések alkalmával szolgáltatandó fuvarok ügyében egyik esperesi kerület kérdése kapcsán tájékoztatásul a következő irányelveket közlöm Nt. Papjaimmal Az 1788. évi julius 30-iki 3364. számú királyi rendelet ekképen intézkedik: «A plébánost oly helyeken, ahol több község területén kell fungálnia, rendszerint lótartási általány illeti meg. Ha ily általány hiányában nem tarthat lovakat, midőn vasár- és ünnepnapokon a fiókegyházba megy, a fiókegyházi hívek ingyen fuvart kötelesek adni.» Más tételes intézkedés ezen ügyben nincsen, sem a régi dikaszteriális rendelkezések korából, sem a parlamentarizmus idejéből. A kultuszminiszternek, mint főkegyúri képviselőnek uj terhek kirovására nincsen joga, s a főkegyur sem róhat ki uj közjogi, vagy magánjogi örökös terheket. A fenti királyi intimátum alapján a lúvektöl lehet követelni fuvart, de csak a vasár- és ünnepnapi istentiszteletekhez, egyéb lelkészi funkciókhoz nem, tehát a temetésekhez sem. Az uradalmi cselédek érdekében végzett funcióknál pedig az uradalomra nézve a fenti rendeletből szintén nem lehet kötelezettséget megállapítani, hacsak a VIS. CAN. vagy más okirat nem tartalmaz erre vonatkozólag intézkedést. A lekipásztori funkciókhoz eddig a hívek által, uradalmi cselédeknél pedig az urodalom által adott fuvar «laudabilis consuetudo» volt, amelynek fenntartásán őrködni kell; közigazgatásilag azonban kikényszeríteni az 1788. évi királyi rendeletén tulmenőleg nem lehet. A temetési stóla rendezésénél egyébként gondom lesz rá, hogy a fiókközségbeliek temetési dijánál fuvartéritmény is megállapittassék, mely alól csak a teljesen szegényeket kívánom mentesíteni. Nincs tehát más mód az uradalmak fuvarszolgáltatásának kieszközlésére, mint társadalmi utón, az uradalommal való békés tárgyalással. Meg kell győzni az illető birtokost, hogy ha cselédje beteg, az urodalom szokott fogatot küldeni orvosért, s nem keresi, hogy törvényszerűen kötelezve van-e arra, aminthogy nem is kényszeríthető rá. Nagyon közelfekvő és méltányos tehát az a gondolat, hogy a birtokos legyen annyi szeretettel cselédje iránt, aki nem tarhat fogatot, hogy lelki orvosának elhívása végett oly fontos időben, amilyen a halálveszedelem, a cselédje érdekében adjon fogatot. 1. Dr. Wibbelt-Tallyán: Ne sírj! Vigasztaló szó a háborúban elesettek hátra - maradottaihoz imafüggelékkel. Budapest, 1916. Ára 45 fillér; 100 drb. 40 K. Kapható a fordítónál Tállyán Miklós ny. plébánosnál (Dolnyi Miholjac, Szlavónia.) 2. Örökimádás. Havi folyóirat az Oltáriszentség imádására és szegény templomok felszerelésének elősegítésére. Kiadja a budapesti orsz. központi oltáregyesület. Szerkesztőség-kiadóhivatal Budapest, Üllői-ut 77. Ára: egy évre 4 K. Jézusom örömöm. Havi folyóirat. Az eucharisztikus gyermekszövetség céljait szolgálja. Kiadóhivatal ugyanott. Ára példányonként 10 fillér; az egész évfolyam 1 K 80 f. 3. Vargha Damján dr. Imádkozzunk fegyvereink győzelméért és a diadalmas békéért. Székesfehérvár, 1916. Ára 30 fillér. Szombathely, 1917. január 10. f JÁNOS s. k„ püspök. tt'niiihA'rm ormot AI nr%m rí n Gvnmhnfhfiln
