Püspöki körlevelek 1917 (Szombathely, 1918)
— 101 — böjtre kötelezettekre nézve azonban, kik fáradságos nehéz munkát végeznek, a többszöri jóllakás tilalma nem vonatkozik. IX. Akik az elsorolt felmentvényeket igénybe veszik, az Apostoli Szentszék ezen elnéző kegyességét az irgalmasság lelki és testi cselekedeteinek gyakorlásával, buzgóbb imádság, valamint alamizsna-osztogatás által pótolják. Őszentsége XV. Benedek pápa Humani generis Redemptionem kezdetű enciklikájában kifejtette az igehirdetés helyes alapelveit, a S. Congregatio Consistorialis pedig ezen elvek alapján részletes utasításokat adott ki. (L, f. évi XIV. körlevélben.) Meghagyom Kedveltségteknek, hogy úgy az enciklikát, mint a kongregáció utasításait ismételten gondosan elolvassák s az utasítások harmadik fejezetében foglalt előírásokat lelkiismeretesen betartsák. Ami a papnövendékeknek az igehirdetésre való kiképzését (5. fejezet) és alkalmasságuk megvizsgálását (2. fejezet) illeti, felszólítom a lelkipásztorkodástan, illetőleg a homiletika mindenkori tanárait, valamint a papnövelde elöljáróit, hogy a tanításban, a gyakorlatban és a növendékek minősítésében az Apostoli Szentszék utasításaihoz szorosan alkalmazkodjanak. Külön egyházszónoklati vizsgáló bizottság kinevezését, vagy külön vizsgálat elrendelését nem tartom szükségesnek. A zsinati vizsgálatokon és a hittanárképesitő vizsgálatokon a jelöltek ezentúl a szentbeszédet nemcsak írásban kidolgozni, hanem azt legalább három vizsgálóbizottsági tag előtt előadni is kötelesek s a minősítésnél az előadás is figyelembe veendő. A szombathelyi egyházmegye kötelékén kívülről igehirdetésre meghívott és az egyházmegyében gyóntatási joghatósággal nem biró papok megvizsgálása tárgyában esetről-esetre fogok határozni. A kongregációi utasítások 1. fejezetében foglaltak alapján a következőket rendelem : 1. Az igehirdetésre alkalmasoknak és jogosultaknak nyilvánítom az egyházmegye területén lelkészi teendőkkel megbízott áldozárokat (plébánosokat, administrátorokat. helyi káplánokat, segédlelkészeket) úgy, hogy nemcsak a saját templomukban hirdethetik az Isten igéjét, hanem az egyházmegye bármely templomába vagy oratóriumába meghivhatók, ameddig tényleges szolgálatban vannak. 2. Ugyanez áll az egyházmegyei hittanárokról és hitoktatókról, akiknek kánoni missiójuk van. 3. Végül a prédikálásra alkalmasoknak és jogosultainak nyilváníttatnak s az Isten igéjének hirdetésére az egyházmegye területén bárhová meghivhatók az összes világi és szerzetes papok, akik az egyházmegye területén a gyóntatásra joghatóságot nyertek, ameddig ez a joghatóság érvényes. Figyelmeztetem tehát mindazokat, akik a gyóntatási joghatóság megadása előtt szokásos juriszdikciós vizsgálat megtartásával megbizatnak, hogy a megvizsgálandónak az igehirdetésre való képességéről is meggyőződést szerezzenek és ezt a minősítésnél figyelembe vegyék. Amely papok akár egyházmegyeiek, akár idegenek, a fenti általános rendeletben képesítést és fölhatalmazást nem kapnak, tartoznak az egyházmegyei hatóság engedélyét idejekorán maguk, vagy az illetékes lelkész (rector ecclesiae) utján kikérni, valahányszor ezen egyházmegye egyik templomában, vagy nyilvános kápolnájában szent-5740. sz. Az igehirdetésről.
