Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
— 68 Híveim, akikre itthon kettőzött munka vár a megnehezült időkben, legyetek hősök a kötelességteljesítésében s a szenvedések elviselésében. Nagy időkhöz nagy lelkek illenek, és mindenki nagy lélek, a hősöknek méltó osztályosa lesz, aki hűségesen teljesíti kötelességét és viseli a veszteségek, nélkülözések és mindennemű megpróbáltatások fájdalmait, melyektől ma ugyan ki vallhatná magát mentnek? Szomorú jelenség, hogy a nagy idők fényét is sok helyen az erkölcsi lazulás sötét árnyéka homályosítja. Óvjátok ezektől a bünalkalmaktól lelhetek tisztaságát. A szeplőtelen lélek lesz az a drága kincs, melyet hazatérő kedveseiteknek vigasztalásul felajánlhattok; ez lesz az a kiapadhatatlan forrás, melyből erőt meríthettek érdemszerző kötelességteljesítésre és türelmes szenvedésre. Sajnos, a küzködés nemcsak megedzi, hanem gyakran meg is keményíti a szíveket. Minél csodálatosabb Szent Márton vitézsége, annál szebb fényben tündöklik könyörületessége. Oly megható a fiatal katona nemes lelkülete abban az ismeretes eseményben, amely rá nézve a kegyelmek alapja, az egyházban pedig az erénynek magasztos példája. A franciaországi Amiens városa előtt, hol katonai őrjáraton volt, kemény télen az útszélen mezítelen koldussal találkozott, aki esennen nyújtotta feléje gémberedett kezét. Sokan mentek el mellette, de senkisem könyörült íneg rajta. A fiatal katonának sem volt semmije, de a szeretet indulatától áthatva lekapta katonai köpenyét, kardjával kettéhasította és felét a koldusnak adta. Kedves Híveim ! A közös szenvedés egyesítse testvéri szeretetben a lelkünket. Talán magunk is szenvedünk, de vannak, kik még többet szenvednek. Nemes lelkek akkor is vigasztalnak és erősítenek, mikor saját szivük vérzik s maguk is vigasztalásra szorulnak. Körülöttünk árvák sírnak és özvegyek bánkódnak. Sokat a megélhetés gondjai aggasztanak és ki tudja, hányat emésztenek a hontalanság keservei! Ennyi fájdalom szemlélete lágyítsa irgalomra sziveteket. Ha akadnak olyanok is, kiknek lelkét önzés kerítette hatalmába: a rossz példa meg ne ejtse sziveteket. Mert a mások szivvéréből kisajtolt előny úgy sem számíthat Isten áldására. Mig az irgalmas szivek testi-lelki jócselekedeteit számon tartja az Üdvözítő, aki a koldusnak adott félköpenyt visszahozta nagy ígéretek jutalmával Szent Mártonnak, s aki úgy biztosítja jutalmáról az irgalmas lelkeket: »Amit egynek cselekedtetek a legkisebbek közül, nekem cselekedtétek.« (Mt. 25, 40). Az erős és irgalmas szív kitartó munkával szolgálja Isten dicsőségét a maga és mások javára. Ez a lankadatlan munkásság szent Márton életének alapvonása. Töretlen ugar volt munkaköre, hol a szent püspök tevékenykedett. Oly sok nehézséggel kellett megküzdenie és annyi hálátlansággal találkoznia! De a csalódások és sikertelenségek nem lohasztották erejét. Mert az imádságból erőt merített a kitartó munkára. Szeme-szive az égre irányozva : amint fáradhatatlan volt a munkában, úgy törhetetlen az imádságban. Nyolcvan esztendőt töltött kemény munkában és azalatt egy egész országrészt térített meg a pogányságból. Méltán várhatott már nyugalmat és jutalmat. Készen is várta a mennyei korona. De körülötte sírtak hívei: »Ne hagyj el minket, jó atyánk, mert ragadozók lepik el majd nyájadat«, s ő ezekkel az emlékezetes szavakkal áldozta fel magát új munkára: »Kemény tusa az, Uram, amit a földi élet katonáskodása alatt végig kellett harcolnom; de ha népednek még szüksége van rám, én nem vonakodom a munkától.« Csodálatos ember, kit a munka ki nem merített; aki sem meghalni nem fél, sem attól nem vonakodik, hogy kötelességszerüen tovább él! Mindenfelé pusztulást okozott a háborúnak sok-sok gyászos következménye. Hány
