Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
52 • ; . ; íj 3497. sz. Iskolai költségvetések és számadások. A magyar beszéd szajkóz tató tanítása egyes iskolákban oly nagy mérvet ölt, hogy ez a gyermek szellemi életének fejlődésére s a tanítás tekintélyére egyenesen károsnak mondható, úgy, hogy e tekihtetben erélyes és intenzív intézkedés szükségét látom fennforogni; annál is inkább, mivel egyes iskolák felsőbb osztályaiban a természetrajzból, történelemből, alkotmánytanból, földrajzból a gyermekek a legkülönösebb akcentussal, hadarva mondatták el hosszú szakaszokat, anélkül, hogy azok tartalmát legkevésbbé is értenék. Addig is, amig e részben sikert biztositó és a célnak teljesen megfelelő módszertani eljárást állapíthatok meg s oly direktívát nyújthatok, amely a tanítókra és tanításra egyaránt előnyös lehet: jónak láttam e hibákra az iskolai igazgatók, tanítók, főleg pedig az esperes-tanfelügyelő urak figyelmét felhívni s őket arra kérni, hogy e hibák orvoslása végett e téren szerzett tapasztalataikat a korona- és tanítói gyűléseken szóba hozzák, e fontos kérdéseket megbeszéljék és helyesnek vélt javaslataikat esetleg velem is közöljék. Nagyon sok továbbá az egyházmegyei főtanfelügyelő panasza amiatt, hogy az iskolai rendszabályok az egyes illetékes tényezők vagy nem ismerik és nem ,Tanulmányozzák, vagy a gyakorlatban, felterjesztéseikben szorosan figyelembe nem veszik s meg nem tartják. A legtöbb mulasztás és hiba az iskolai költségvetések körül mutatkozik. A Rendszabályok 115. és 116. §-a világosan előírja, hogy minden iskola részére minden évben iskolai számadás és kötségvetés készítendő. Sajnos, még mindig nagy azoknak az iskoláknak a száma, amelyek a régi sablonos módon, tüzetes számadás és költségvetés nélkül kezelik az iskola dologi és személyi kiadásait, ahelyett, hogy ezekről évenként szabálvszerii költségvetést, számadást készítenének s azokat felülvizsgálás és jóváhagyás végett az egyházi főhatósághoz terjesztenék, így történhetik aztán meg, hogy pl. az 1915. évben csak 173 iskola terjesztette fel költségvetését: a többi vagy nem kékzitett költségvetést, vagy nem tartotta szükségesnek azt jóváhagyás végett hozzám felterjeszteni, nem gondolván meg, hogy a költségvetés érvényességének, az adókivetés behajthatóságának lényeges, elengedheteten feltétele az egyházi főhatóság jóváhagyása. Igv történhetik aztán meg az is, hogy, ha valamely hitközség iskolai terheinek és teherviselésének megállapítása végett egyes iskolák költségvetéseire é$i számadásaira van szükségem, az. iskolaszék ebbeli felhívásomnak vagy csak részben, vagy egyáltalában nem tud megfelelni; — mert hiányzanak évi költségvetései ép számadásai. Nem kell Kedvességteknek magyaráznom, milyen következményei jehetnek az ily hanyag eljárásnak, s mily anyagi károsodással járnak egyes hitközségekre az évi költségvetések és számadások pontos elkészítésének elhanyagolása. A Rendszabályok 116. §-a világosan kimondja, hogy a költségvetési előirányzat már a szeptemberi, vagy októberi iskolaszéki gyűlésén megállapítandó, hogy az kellő időben perfektuálható legyen és az iskola háztartásában a késedelem miatt fennakadás ne történjék. E tekintetben is igen sok a mulasztás és panasz egyes iskolád ellen. Sok iskolaszék a költségvetését csak nagyon későn készíti el és hagyatja jóvá s igy a pótadót és iskolai hozzájárulásokat sem szedheti be rendes időben. S emiatt vagy nagy pénztári maradványt számol el az elmúlt évről, vagy a folyó kiadásokat pénztári fedezet hiányában csak megkésve fizetheti ki. Egy más panasz az iskolai költségvetések ellen az, hogy azok összeállitásánál nem veszik az iskolaszékek figyelembe az iskolai Rendszabályok 115. §-ának 3. bekezdésében foglalt rendelkezést, hogy: ,,a költségvetésnek magában kell foglalnia az egyházközség mint iskolafenntartó minden rendes és rendkívüli jövedelmét (ide számítva a tandijpótló és fizet éskiegészi tő államsegélyeket is!) és kiadását, különös tekintettel azon kiadásokra, melyeknek fedezésére az egyházközséget a jelen rendszabályok és az országos törvények kötelezik.“
