Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
— 24 — 1000. sz. Böjti rend. Mennyi könny fakadt az emberek, a nemzetek közt dúló szeretetlenség nyomán ! A testvéri szeretetnek, az egymáson segítésnek, az összefogásnak ritkán láttuk oly szép példáit, mint a háborús idők alatt. Talán e megújuló szeretet elveszi majd a folyton fejlődő osztályharcok élét. Tán közelebb hozza azt az időt, amidőn az egész világ megérti, hogy egy Istennek vagyunk fiai, s a nemzetek sem gyűlölik többé egymást, hanem uralkodik mindenkinek lelkén Krisztus, a béke fejedelme, aki békéjét mindenkinek hozta ! A háború megtanított arra, amit az Egyház számos figyelmeztetésére sem akartunk elfogadni : sok mindenről lemondani, önmegtagadónak lenni! A kényelemszerető, elpuhult testek megtanultak a háborúban edződni, fegyelmezettnek lenni. Nem remélhetjük-e teljes joggal, hogy a háború után könnyebben tudjuk a testet a lélek uralma alá hajtani s gyakorolni a lemondást, az önmegtagadást : minden lelki haladásnak elsőrendű forrását és kulcsát ! Azért tehát K. H. ne mondjuk azt, hogy a háború csak rosszat, létesített. Az idei nagyböjt folyamán szívjuk lelkűnkbe a háború tanulságait ! Kérdezzük meg magunkat : erős-e a mi hitünk és bizalmunk a gondviselő Istenben ? Többet adunk-e lelkünkre, mint azelőtt ? Tudunk-e erőslelküek lenni, irgalmat gyakorolni, lemondani ? Békével türjük-e a háború okozta nehézségeket ? Nem tartozunk-e azok közé, kiknek a háború erkölcsi romlásukra vált, kiknek pirulniok kell a hazatérő hősök előtt ? Igazságos háborúnknak célja az, hogy uj helyzetet teremtsen a világon ! Azért dől romba minden, hogy szebb, boldogabb és tartósabb rend foglalja el a réginek helyét. De ennek az uj rendnek alapjait mindenkinek saját lelkében kell leraknia, ha remélni meri az Isten segítségét. Nem elég a béke után vágyakozni, hanem a saját lelkűnkben békét teremteni. Nem elég csak feltenni a gyökeres javulást, hanem meg is kell kezdeni. Egy misszió sokszor teljesen megújítja egy falunak színét. Ha a nagy világmisszió sem ujit meg bennünket lelkűnkben, akkor soha semmi 1 Keresse tehát megtört lelkünk a minden vigasztalás Istenét nagyobb igyekezettel, mint azelőtt. Úgy vágyódjunk utánna, mint szarvas az üdítő vizforrás után. Ilyen istenkereső lélekkel induljunk neki, K. H. a nagyböjtnek s tartsunk ki jószándékaink mellett sohasem csüggedve, Istenben mindig bizva 1 S ha majd eljön a béke diadalmas feltámadása, minden törekvő és bizodalmas lélek örvendve zengheti el a hálaadó himnusz végszavát : «Tebenned bíztam Uram, nem szégyenülök meg mindörökké !« Ámen. * * * Felhívom Kedveltségieket, hogy jelen körlevelemet nagyböjt I. vasárnapján híveiknek felolvassák, a nagyböjtre előirt egyéb körleveleket pedig következő szentbeszédeik tárgyává tegyék. (1911. III. és 1912. IV.) Egyúttal idejében közöljék híveikkel, hogy az idei böjti rend az előzővel azonos marad. Szombathely, 1916. február 27. t JÁNOS s. k„ püspök. Egyházmegyei Nyomda, Szombathely
