Püspöki körlevelek 1916 (Szombathely, 1917)
22 Természetes, hogy az emberi ész kutat a háború szerencsétlenségeinek okai után és a teljes megoldást meg nem találván tehetetlen keserűséggel néz bele a hősök sírjába és a nyomorúságok tengerébe. K. H. ! Rejtélyek a világon mindig voltak és lesznek. Haladjon bármennyire az emberi ész, mindent, ami a világon történik, megoldani nem fog soha ! Egyedül a mindentudó Isten mondhatja azt magáról : »Én (vagyok) a bölcseség“. (Példab. 8, 12.) s még a legtudósabb ember is csak azt vallhatja magáról. ha az élet rejtélyeivel szemben tudományának kicsiségét szemléli : „Isten ! te tudod balgaságomat“. (68. Zsolt. 6.) Istenről azonban mondja a szentirás : »Uram te mindent tudsz« (138. Zsolt. 5 ), „nagy a mi Urunk és bölcseségének nincsen száma.« (146. Zsolt. 5.) Szent Pál apostolnak mély bölcseségét tizenkilenc évszázad múltán is csodáljuk s alig bírunk valamelyes megértéséig felemelkedni, s ez a nagy apostol porba hull az Isten bölcsesége előtt mondván : »Oh Isten bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága ! Mily megfoghatatlanok az ő ítéletei és megvizsgálhatatlanok az ő utai ! Mert ki ismerte át az Ur értelmét, vagy ki volt az ő tanácsosa ? . . , Mert őtőle és őbenne és őáltala vannak mindenek. Őneki legyen dicsőség mindörökké !« (Róm. 11, 33 36.) ázért tehát K. H ! hódoljunk meg mi is az Isten végtelen bölcsesége előtt. Nem azt mondom én, hogy ne gondolkodjunk, hanem azt, hogy ha valami érthetetlen és rejtély marad is előttünk, azért ne inogjon meg hitünk a gondviselő Istenben ! Kimérte Isten a létnek határait és megszabta az emberi tudásnak korlátáit. Ami véges, mint a mi értelmünk, az sohasem fogja teljesen megérteni a végtelent és ha valamit nem ért meg, abból még nem szabad következtetéseket vonni az Isten ellen. A világ történelmét, azokat a rejtett erőket, melyek a történelmi alakulásokat létrehozzák, semmiféle oknyomozás teljesen megérteni nem fogja soha. Az ember merüljön el, ahogy csak tud, a lét és történés titkainak kutatásába, de ne felejtse el, hogy életének célja nem az, hogy nehéz kérdéseket minden áron megoldáshoz juttason, hanem az, hogy megálja a helyét, melyet Isten kijelölt részére, hogy járja az Ur útjait és ne tévedjen el az ő végcéljától, sőt hozzá térjen vissza ! S ha a háború mennydörgése és villámainak cikázása földre sújt is, oh azért ne mondjuk, hogy az Isten nem jó és nem gondoskodik rólunk, mert Isten maga a szeretet. Hisz mi nem ismerhetjük az ő összes céljait és terveit, mert »nem ismertük át az ő értelmét«. Ha nehezünkre esik is, mégis mondjuk el a bölccsel : »A te gondviselésed kormányoz« (Bölcs. 14, 3) engem, oh Atyám ! Ragaszkodjunk hozzá a megpróbáltatás napjaiban is, úgy mint Ábrahám ragaszkodott Legyen benne erős a mi hitünk és bizalmunk s ez nekünk is »igazságul fog tulajdonittatni« és üdvösségünk forrásává válik. Ha majd az örök dicsőség fényében sok minden világossá lesz előttünk, ami most még rejtély, látni fogjuk, hogy Isten jósága sohasem fogyatkozott meg irántunk s ez az isteni jóság lesz a mi világot át ragyogó, drága, derűs szivárványunk, úgy, hogy versen, dalra szólítjuk az ég csillagait: »Adjatok hálát az Urnák, mert jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága !« (106. Zsolt. 1.) Kétségtelen, hogy a háború sok rosszat vetett felszínre. Bizonyos tekintetben méltán félhetünk attól, hogy egyes rossz tulajdonságokat, melyeket a háború alatt szoktak meg az emberek, nehezen vetnek le magukról a háború után. De az is bizonyos, hogy a háború oly lelki értékeket is hozott létre, melyek évszázadok óta nem virultak ennyire, mint napjainkban. Ezeken a nagy lelki eredményeken méltán nyugszik örömmel meg tekintetünk ! Ezek a nagy lelki eredmények kissé fellebbentik előttünk a gondviselés fátyolát s betekintést engednek a világrendező Isten szépséges terveibe. Ilyen eredmény elsősorban az, hogy a háború sok emberben nem gyengítette, sőt megerősítette a hitet és megmutatta a lélek igazi értékét. Azt látjuk a háborúban, hogy semmi emberi alkotás, nem állja meg tartósan helyét. A legnagyszerűbb müveket, amiken lángelmék évekig fáradtak, egy bombával romba döntik, ha pillanatnyi érdekek útjában állanak. Nagyszivü emberek évtizedek óta iparkodtak előkészíteni gyűléseiken a leendő világbékét, nemzetközi megállapodásokat létesítettek, az emberiesség mindenkit
