Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
35 — se maradjon műveletlenül az életet adó termőföldből. Mivel szemes eleség nem jut sem a tehénnek, sem a sertésnek, sem a baromfinak, az árpát és tengerit ugyanis kenyér alakjában magunk fogyasztjuk el, azért a gondos gazdasszony előtt értékkel kell bírnia még az árokparti fűnek és a kibúvó zöld csalánnak is, amivel a baromfit etetheti. Méltóztassék az eddigiekben tájékoztatóul elmondott szempontokra felhívni a papságot és a tanítói kart. Bizalommal várom tőlük, hogy hivatásuk magaslián készséggel tesznek eleget felkérésemnek és nem nagyítva a veszedelmet, hanem csupán rámutatva az előállható bajokra — a néppel való közvetlen érintkezés út ján, oktatva, buzdítva, jó tanácsokkal szolgálva s egyúttal jó példával előljárva, megtalálják a módját annak, hogy miként lehet a köztudatba átültetni azt, hogy midőn a népesség javarésze vérét áldozza a hazáért, az itthonmaradottaknak is kötelességük buzgón és hűségesen megfelelni azoknak a feladatoknak, amelyeket a közérdek s e mellett a maguk jól felfogott érdeke is rájuk ró. Budapest, 1915. március hó 2-án. Jankovich.“ A m. kir. kereskedelemügyi miniszter ur közölte velem az ellenséges külföldön hadifogságban levő katonáinknak és az ugyanott internált honpolgárainknak szóló postaiküldeményekre vonatkozó hirdetményt. Mivel ez a hirdetmény minden postahivatalnál ki van függesztve, elegendőnek tartom, hogy erre Ntisztelendő Papjaim és a tanító urak figyelmét ezúton felhívjam és őket arra kérjem, hogy az Írásbeli dolgok elvégzésében kevesebb jártassággal bíró híveiknek a postai küldemények címzésében, felszerelésében, esetleg a közlemények megírásában tanáccsal és tettel segítségére legyenek. 145G. sz. Hadifoglyokkal és internáltakkal postaiközlekedés. „A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 1908 915. ein. szám. A magyar királyi honvédelmi minisztérium hadsegélvző hivatala által a háborúban elesett vagy elhalt katonáink özvegyeinek és árváinak javára kiadott „Hadi Beszédek“ tárgyában a tankerületi királyi főigazgatókhoz intézett felhívásom másolatát azzal a kérelemmel van szerencsém a Főtiszt. Főhatóságnak megküldeni, hogy figyelemmel a kiadó vállalkozásának hazafias és emberbaráti nemes céljára a beszédeket tartalmazó füzetek terjesztését saját hatálskörében és bölcs belátájsa szerint előmozdítani méltóztassék. Budapest, 1915. évi március hó 18. Jankovich.“ 1457. sz. „Hadi beszédek* ajánlása. „A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi minisztertől. 1908/915. ein. szám. A m. kir. honvédelemügyi minisztérium hadsegélvző hivatala az orsz. hadsegélyzö bizottság megbízásából kiadta azokat a beszédeket, amelyeket közéletünk vezető férfiai a most folyó háború problémáinak megvilágítására, a hadsegélvezés céljait szolgálva, a fővárosban eddig elmondottak. Ezen beszédeket tartalmazó füzetek kiadása (eddig már 13 jelent meg) a háború következtében elhalt katonáink özvegyeinek és árváinak javát kivánjo előmozdítani. A beszédek tartalmuk, illetőleg szerzőik szerint osztályozva, a nemzeti politikának, a vallásnak, a magyar kultúrának és a tudománynak a világháborúhoz való viszonyát tárgyalják. A magyar beszédnek mesterei és a magyar gondolkodásnak legkiválóbbjai fejtegetik ezekben a legaktuálisabb és a legérdekesebb problémákat. A kiadó ugyan „Hadi beszédek“ gyű jtő cim alá foglalta az egyébként különkülön megjelenő és egyszerű kiállítású füzeteket, azonban a szó valódi értelmében történeti beszédek ezek, melyek korunknak történeti dokumentumai lesznek. Aki megszerzi e beszédek sorozatát, egyrészt kevés áldozattal ritka emlékét kapja küzdelmes korunknak, másrészt hozzájárul ahhoz, hogy a harcban elesett vagy betegségben elpusztult katonáink özvegyei és árvái segítségben részesüljenek. — Miért is hasznos és áldásos feladatnak tartom, a hadsegítő hivatalt a füzetek tér-
