Püspöki körlevelek 1915 (Szombathely, 1916)
— 22 — 630. sz. Katholikus Patronage Egyesület a háború árvái érdekében. rozstermésünkkel az uj aratásig bizonyosan kijöhessünk, s vitéz katonáinknak mindig és mindenből a legjobbat adhassuk, már elrendelte, hogy malmoknak és a kereskedőknek csak olyan kenyérhsztet szabad a polgári közönség részére eladni amely egy harmad részben árpaliszttel, tengeriliszttel, vagy burgonyaliszttel, vagy más megengedett lisztpótlékkal van keverve. A kormány ezen rendelete folytán a fogyasztó közönségnek az a része, amely a lisztet vásárolja vagy kész kenyeret vesz, ezután csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fog fogyasztani. Elrendelte továbbá a kormány azt is, hogy mindennemű búza- és rozsjárandóságot (konvenció) csak kétharmad részben szabad búzában és rozsban kiadni, egyharmad rész helvett pedig árpát vagy tengerit kell mérni, s az értékkülönbséget készpénzben kell megfizetni. Ennek folytán mindazok, akik járandóság (konvenció) fejében kapott gabonából készült kenyeret esznek, ezután szintén csak keveri lisztből sütött kenyeret fognak fogyasztani. Mivel azonban a búza- és a rozskészletek arányos fogyasztása céljából szükséges, hogy ne csak azok, a kik a lisztet vagy a kenyeret veszik és ne csak azok, a kik járandósága fejében kapják a búzát vagy a rozsot, hanem az országban kivétel nélkül minden ember csak ilyen kevert lisztből sütött kenyeret fogyasszon, ezennel felkérem mindazokat, akik a maguk gabonájából őrölt lisztből otthon sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasszanak tiszta búza- vagy rozskenyeret, hanem ők is keverjék a búza- vagy rozslisztet egyharmad részben árpa-, burgonya- vagy tengeri liszttel és azt a búzát és rozsot pedig, amire, ha ők is kevert lisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a búza és a rozs eljuthasson azokhoz, a kiknek arra szükségük van. A tiszta búzából készült fehér kenyér és a gabonával teli magtár, padlás, kamara más időkben mint a földművelő ember fáradságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a gazdaasszonynak. Ma, aki keveretlen tiszta búza, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik, s a ki rejtegeti a gabonát, a mire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak éppen ezért országos érdekből joga volna azt, amit most kér, rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nincsen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem.lesz egyetlen ember sem az országban, a ki, a mikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajtana a komoly kérésre, s üres hiúságból, vagy alacsony önzésből előbbrevalónak tartaná magamagát a haza érdekénél. A kötelező rendelet kiadása helyett kinek-kinek a lelkiismeretére bízzuk a dolgot, s reméljük, hogy mindenki belátja, hogy ha most nem tiszta búza vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik és nem tart vissza több búzát és több rozsot, mint amennyire takarékosan számítva, szüksége van, hazafias kötelességet teljesít és akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához képest, ezzel mégis igazán hozzájárulhat ahhoz, hogy ellenségeinken dicsőséggel diadalt arathassunk. Budapest, 1914. december 12-én. Báró Gliillány Imre m. kir. földművelésügyi miniszter s. k. A Kath. Patronage Egyesületnek hozzám intézett alábbi megkeresését tudomásvétel végett közlöm: Méltóságos és Főtisztelendő Püspök ur! A hazáért harcolók hozzátartozóit a társadalomnak kell megvédenie. Elsősorban védelemre szorul a gyermek aki — ha az apja a háborúban elesik vagy elnyomorodik — fentartóját, gyámolát veszti. Ebből a munkából a katholikus társadalom sem maradhat el. Krisztus parancsait követő, a karitász jegyében működő egyesületünk ebből a munkából részt kíván. Vállalja erejéhez mérten 200 árva gyermek felnevelését budapesti, rákosszentmihályi, püspöknádasdi, lorettomi és znióváraljai intézetében és közremunkálni igyekszik a többi árvák elhelyezése érdekében.
