Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
Legutóbbi körlevelemben felhívtam szeretett testvéreimet, hogy a rendkívül: idők rendkívüli munkáját és lelkipásztori gondjait ernyedetlen szorgalommal teljesítsék. A rendkívüli idők szükségletei mindinkább kibontakoznak és gyakorlati esetekben mutatják meg a megfelelő tennivalókat. Megnyugvással értesülök arról, hogy papjaim a szeretet leleményességével sietnek a fölmerülő szükségletek kielégítésére. Mégis néhány dologra nyomatékosan kivánom felhivni úgy ezeknek, mint általában valamennyinek figyelmét Mindig a papra vár az a feladat, hogy híveinek irányitója, lelki és anyagi ügyeiben támogatója legyen. A háborús viszonyok közt ennek az Istentől rendelt szerepének különös tanujelét kell adnia. Mindenekelőtt igyekezzenek a lelkipásztorok a híveknek tanáccsal segítségükre lenni. A megnehezült idők akadályozzák a higgadt gondolkozást. Ilyenkor kell a vezetőknek odahatniok, hogy a józan értelmet a félelem meg ne zavarja. A hír máskor is növekszik, amint tova terjed; a vészes hir még inkább növekszik, kivált ha a kedélyek amúgy is érzékenyek. Hogy a túlságos hiszékenység által kivált az egyszerűbb hívők felesleges nyugtalansággal ne aggasszák magukat, a lelkipásztorok a magánérintkezésben tájékoztassák őket az érdeklődés homlokterében álló eseményekről. Nyugtassák meg őket a hamis híresztelésekkel szemben, amelyeket lelketlen emberek akárhányszor azért terjesztenek, hogy a hiszékenyeket kizsákmányolják. Nevezetesen sok helyen alaptalan mende-mondák folytán bizalmatlansággal viseltetnek a papírpénz és a katonai hatóságoktól lovak, kocsik, vagy termények ellenében kiállított utalványok iránt. Nyugtassák meg a lelkipásztorok a hívőket, hogy a papirpénznek törvényes ércfedezete van, miértis épen olyan értékű, mint az ércpénz; a katonai hatóságok utalványait pedig gondosan őrizzék meg. mert az adóhivatalok azokat készpénzben be fogják váltani s az előmutatóknak a feltüntetett összeget kifizetni. Általában az izgult kedélyeket igyekezzenek megnyugtatni. Mikor a hatóságoknak erőkészlete és figyelme sokfelé van elosztva, a polgárság legyen segítségükre a fegyelem fentartásában. Ne a félelem, hanem a lelkiismeret legyen a fegyelem fentartásának eszköze a hívőknél. Senki ne csüggedjen, mert a csüggedés a lelki erőket lohasztja. Hiszen a háború mindnyájunkat sújt és a haza védelme mindenkitől áldozatot kíván, de senkinek sincs oka a kétségbeesésre. Erősítsék kivált azokat, akiknek kenyérkeresőjük, vagy gyámolitójuk vonult a harctérre, hogy ezt az áldozatot nagylelkűen hozzák meg, mert ők fokozottabban számíthatnak az Isten segítségére és a társadalom gyámolitására. Sopánkodás helyett erős lélekkel fogjanak fokozottabb tevékenységhez, mert a jó Isten is úgy segiti meg őket, ha ők is segítenek magukon. i 4650. sz. A papság feladata a háború idején. L XL
