Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
17 — Több oldalról kérdést intéztek hozzám, vájjon a X. Piusnak 1911. julius 2-án kiadott Supremi disciplinae ecclesiasticae kezdetű motu propriójával eltörölt ünnepeken birdethetnek-e házasulandókat. Az ünneprendezéssel kapcsolatban ugyanis e tekintetben nem történt intézkedés; a trienti szent zsinatnak (sess. XXIV. de ref. matr. c. 1.) a hirdetésekre vonatkozó rendelkezése pedig úgy szól, hogy a házassági hirdetés a jegyesek illetékes lelkésze által háromszor három egymást kővető ünnepnapon a nagymise alatt vagy közben eszközöltessék (»ter a proprio parocho contrahentium, tribus continuis diebus festivis inter missarum solemnia.«) Az egyházjogászok értelmezése szerint a házassági hirdetés csak parancsolt ünnepnapokon (diebus festivis de praecepto) eszközölhető. A püspök azonban egyes részletes esetekben, vagy pedig egyszersmindenkorra engedélyt adhat egyházmegyéjében arra, hogy házasságok eltörölt ünnepnapokon is hirdethetők legyenek, föltéve, hogy azon napokon a hivők tömeges részvételével nyilvános istentisztelet tartatik. Minthogy az apostoli szentszéknek többrendbeli döntvényei szerint (S. C. C. 5. Jul. 1870. 7. Apr. 1861.) az eltörölt ünnepeken a főpásztor hozzájárulásával házassági hirdetések teljesíthetők; minthogy továbbá a X. Pius által eltörölt ünnepeken a S. C. C. 1912. évi május 3-án kelt utasítása, úgyszintén a magyar püspöki kar tagjai által kiadott és 1912. évi XI. sz. körlevelemben jelzett rendelkezés alapján az eltörölt ünnepeken ezentúl is oly ünnepélyességgel tartandó meg az istentisztelet, mint eddig: azért kétségeskedések megelőzése végett értesítem papjaimat, hogy a X. Pius által 1911. évben eltörölt ünnepeken házassági hirdetéseket mindaddig foganatosíthatnak, mig ellenkező intézkedést nem kapnak. 1517. sz. Házassági hirdetések az eltörölt ünnepeken. Fájdalommal tudatom Kedveltségiekkel, hogy Zrínyi Károly, belatinczi plébános életének 47. és áldozópapságának 21. évében f. é. február hó 21-én rövid betegeskedés után az Urban elhunyt. A tevékeny életű papot, híveinek gondos lelkipásztorát a paptársak kegyeletes megemlékezésébe és buzgó imáiba ajánlom. 1518. sz. Zrínyi Károly halála. A Zrínyi Károly plébános halálával megüresedett belatinczi plébánia vezetésével adminisztrátori minőségben Kühar István, belatinczi káplánt biztam meg. A szombathelyi szent Domonkosrendi konvent elüljárósága fölkérésemre engedélyt adott Rátnik M. Domonkos atyának, a nevezett konvent tagjának, hogy a belatinczi plébánia lelkipásztori teendőinek végzésében ideiglenes kisegítő gyanánt működhessék. Az újonnan felállított bögöti plebániajavadalomra Jászai Ignác, volt boncódföldi plebánoshelyettest neveztem ki. Szabó Imre zalaegerszegi káplánt megbíztam a boncódföldi plébánia vezetésével ; Zalaegerszegre Kardos Józsefet küldöttem, aki Dozmaton volt kisegitő minőségben. Helyébe ugyanolyan alkalmazásban Tóth György, csesztregi káplánt helyeztem. Csesztregre Baráth István, volt kerkaszentmiklósi káplán került. Halmai János az őriszentmártoni plebániajavadalomról lemondott és saját kérelmére pusztamagyaródi plébánossá neveztetett ki. De időközben az igy megüresedett plebániajavadalomért újra folyamodott és a kegyurtól az őriszentmártoni plebániajavadalomra uj bemutató levelet nyert. 1519. sz. Személyi hírek. Halmai János, kinevezett pusztamagyaródi plébános ezen javadalomról lemondott. A lemondás folytán jogilag és tényleg megüresedett püspöki szabadadományozásu plébániára ezennel pályázatot hirdetek. Felhivom egyházmegyémnek önálló lelkipász-i torkodásra képesített azon papjait, akik a nevezett javadalmat elnyerni óhajtják, hogy erre vonatkozó kérvényeiket március 31-ig hozzám terjesszék. 1520. sz. Pályázat a nisztaniagyaródi plébániára.
