Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
6 III. KEGYES ALAPÍTVÁNYI VAGYON. 1. A kegyes alapítványok az egyházra bízott olyan adományok, melyeknek tejében az egyház valamely vallásos vonatkozású célnak szolgálatát biztosítja. Az adomány vagy készpénzben, vagy egyéb értékben tehető. Jogérvényessé az alapítvány csak akkor válik, ha az egyházi főhatóság elfogadja és jóváhagyja. Ennek feltétele pedig egyrészt az, hogy az alapítvány Isten dicsőségére és a lelkek javára szolgáljon; másrészt, hogy az alapítvány oly értéket képviseljen, melynek jövedelméből a kötelezettség állandó teljesítése lehetséges. 2. Az alapítványról szabályszerű alapítólevelet állít ki az alapító. Az alapítólevél az egyház és az alapító közt létrejött szerződés, melyben az alapító az adományt felajánlja valamely vallásos célra; az egyház pedig az alapítványt elfogadja és a benne kifejezett jámbor szándék valósulását biztosítja. Miértis a kezelőnek lelkiismeretbeli kötelessége az alapító szándékát tiszteletben tartani s az alapítványi vagyont sértetlenül megőrizni. Az alapítólevél három példányban állíttatik ki s az alapító, a kezelő és a hitközségi képviselet két tagja által aláírva az egyházi főhatósághoz terjesztetik fel jóváhagyásra. Egy példány a püspöki levéltárban marad; a második példány a plébániai levéltár és a harmadik az alapító részére küldetik vissza a kér. esperes útján. 3. Kegyes alapítványok tételénél a következő módon kell eljárni: Az alapítványi összeg a rendelkezésre álló cheque-lapon az egyházmegyei takarékpénztárhoz küldendő, az alap nevének és a plébániának megnevezésével. A takarékpénztár a befizetett alapítványi összegről könyvecskét állít ki és azt kísérőlevéllel visszaszármaztatja a plebániahivatalhoz, amely ezt a kísérőlevelet az egyházi főhatósághoz jóváhagyás végett fölterjesztendő alapítólevelek mellé csatolja tanúsítvány gyanánt. Az alapítónak joga van alapítványáról az alapítástól számított két hónapon belül jóváhagyott alapítólevelet kívánni. 4. A kegyes alapítványok két csoportba osztatnak: A) Nem javaclalmi alapítványok, melyek valamely szent tárgynak örökös fentartására szolgálnak. Ilyenek a kápolna, kereszt, szobor, keresztút, öröklámpa stb. alapítványok. Kápolnákat csak előző egyházfőhatósági engedéllyel lehet építeni. Ilvenkor az engedélyt kérő fölterjesztéshez mellékelni kell a kápolna tervét és költségvetését. Az alapító tartozik a kápolna fentartását megfelelő alapítványi összeggel biztosítani. Az alapítványi összeget a tervnek megfelelően és a viszonyokhoz mérten az egyházmegyei főhatóság állapítja meg. Kereszt és szobor felállítására szintén főhatósági engedély szükséges. Az alapító tartozik a keresztet vagy szobrot teljesen elkészíttetni s egyúttal fentartására meghatározott összeget letenni. Kőkereszt fentartására 100 K, szobor fentartására 100 K tőkét kell biztosítani. Szabadon álló keresztek és szobrok körül bizonyos nagyságú területet az alapító átenged az alapítvány céljaira, annak tulajdonára telekkönyvezteti és a telket bekerítteti. A kezelő az alapítvány időközi kamatait a tőkéhez csatolja és csak a fölmerülő szükséghez képest fordítja a tárgy fentartására. Amennyiben a kiadás nem nagyobb a tőke azon évi jövedelménél, okmányolt elszámolás kötelezettsége és felelősség mellett a’ kezelő külön engedély nélkül is felhasználhatja az illető célra. Az alapítvány évJSjÖvedelmét meghaladó összeget azonban csak főhatósági engedély alapján lehet felhasználni. B) Javadalmi alapítványok, melyeknek jövedelmei időközönkint a javadalmasoknak szolgálat fejében, vagy az adományosoknak segély gyanánt kiosztatnak. Ide tartoznak: a) a szentmise alapítványok, b) az iskolai alapítványok és c) egyéb (jótékonysági, szegény stb.) javadalmi alapítványok. \ >
