Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
99 — így őrizzük meg hőseink emlékét az enyészettől, igy állítjuk a mai nemzedék és a késő utódok szeme elé az elhunytak nagy, a hazáért és érettünk mindent áldozó erényeit, s igy hívjuk fel állandóan a hívek figyelmét arra is, hogy a nagy halottakról imádságaikban meg ne feledkezzenek. A tábori püspök ur hivatalos értesítése szerint több mint kilencszáz katolikus lelkész áll rendelkezésre a jelenleg folyó nagy háborúban. Ezen nagy személyzet jóformán egész teljességében mozgósítva van; többen közülök a harc mezején elestek, megsebesültek, vagy megbetegedtek. A nagy munka végzésére a tábori lelkészek legjobb igyekezetük dacára is képtelenek. Legkivált lehetetlen a sebesülteket szállító vonatokhoz lelkészeket kijelölni. Pedig szomorú tapasztalatok szerint a harctérről közvetlenül szállított se• besült, illetve beteg katonák közül többen vannak halálos veszedelemben, többen az utón lelki vigasztalás és a haldoklók szentségeinek fölvétele nélkül adták ki lelkűket. A tábori püspök ur erre való tekintettel az iránt intézett megkeresést, hogy önkényt jelentkező papok csatlakozzanak az egyházmegye területén áthaladó ilyen vonatokhoz és a súlyosan sebesült, illetve beteg katonákat a szükséghez képest a kegyelemeszközökkel ellássák; a vonatokon pedig mindaddig tartózkodjanak, mig más lelkész őket fel nem váltja. Ezen méltányos kérelmet oly módon oldottam meg, hogy fölkértem a celldömölki szent Benedekrend, a szombathelyi szent Domonkosrend és a szentgotthárdi ciszterci rend házfőnökét, hogy a rendtagok vállalják az egyházmegyét keresztülszelő két vasúti fővonalon a sebesült katonáknak ezt a lelki gondozását. A nevezett rendházak elül járói a legnagyobb készséggel vállalkoztak ugv az ottani vasúti állomáson, mint a részükre kijelölt határokig a vonatban is, a sebesültek lelki gondozására. Az utazáshoz szükséges vasúti szabadjegyet a tábori püspök ur utján az illető három rendháznak megküldettem. .[•*> 5822. sz. Sebesölt katonák lelki gondozása a vasúton. Az egyháziak előtt nem ismeretlen az apostoli szentszéknek 1913. évi okt 23-án kelt rendelkezése, melynek értelmében a jövő 1915. évtől kezdődően í Jézus szent neve és Szentháromság ünnepét kivéve, semmi néven nevezendc más ünnep nem ülhető meg valamely állandóan meghatározott vasárnapon. Miután ezen intézkedés egyedül az egyház belső életére, nevezetesen a zsolozs mával kapcsolatos liturgiára vonatkozik és az eddig szokásban volt ünnepel külső, illetőleg polgári megülését (solemnitas externa) egyáltalában nem érinti miheztartás és félreértések elkerülése végett figyelmeztetjük a polgári naptárai szerkesztőit, hogy az összes eddig vasárnapokon megtartott ünnepek u. m. őrzi angyalok, — Mária neve, — fájdalmas Szűz, — szentséges olvasó és Magyarol Nagyasszonyának ünnepe, további intézkedésig jövőben is az illető vasárnapo kon tüntetendők fel. Kivételt képez e tekintetben egyedül Jézus sz. nevének ün nepe, amelyet az eddigi szokástól eltérően nem Vizkereszt után való második hanem az újévet közvetlen követő vasárnap tartunk meg és igy a polgári naptár rakban is ezen vasárnapon jelzendő. • 5823. sz. 1 Polgári naptá' rak helyes szerkesztése ügyében. k k ) k J A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 1797 1914. ein. szám. Valamennyi egyházi Főtiszt. Főhatóságnak. Hatályon kívül helyezve hivatali elődömnek valamennyi kir. tanfelügyelőhöz 1908. évi október hó 23-án 106.276. szám alatt intézett rendeletét, tekin-5824. sz. Hitoktatás a tanulók anyanyelvén megengedhető.
