Püspöki körlevelek 1914 (Szombathely, 1915)
97 Az ország egyes vidékein, ha mindjárt szórványosan is, kolera lépett fel, mely járvány a háború kísérője szokott lenni. A világi hatóságok megtesznek ily estekben minden óvóintézkedést, de hogy a vonatkozó rendeletek elérjék céljukat, feltétlenül szükséges, hogv a társadalom támogassa a hatóágokat. A papságnak és a tanítóságnak kiváló szerep jut ily körülmények között. Feladatuk annál könnyebb, mert a kolera manapság már nem az a félelmetes járvány, ami valaha volt, mikor a betegség mibenlétének puhatolása s következőleg az ellene való védekezés megállapítása csak tapogatózás volt. A papságnak és a tanítóságnak első kötelessége tehát megnyugtatni a népet arra nézve, hogy félelemre nincs ok. Lehet egyébként, hogy a kolera nem Jog erősen fellépni. Az „bizonyos, hogy a félelem csak elősegítheti a kolera terjedését, mert gyöngíti a szervezetnek az ellentálló képességét. A papság és a tanítóság .továbbá támogassa minden lehető módon a világi hatóságokat, járjon közökre, ami a jelenlegi viszonyok között annál szükségesebb, mert az orvosoknak legnagyobb része a sebesült katonák körül van elfoglalva. Végre világosítsák fel a népet a hatóságok állal előirt óvóintézkedések szükségességéről s arról, hogy mindezek a nép érdekében történnek. Különös gondot kell fordítani a tisztaságra, a józan életmódra, nevezetsen a szeszes italtól való tartózkodásra s kioktatni a népet különösen arra nézve, hogy a betegséget ne titkolja, hanem mindenki úgy saját, mint mások érdekében az esetleges megbetegedéseket haladéktalanul bejelentse. A lelkészek az 1910. évi XV. körlevélben 5696. sz. a. megkapták a kellő utasításokat a kolera idejére. Ezeket ez alkalommal is papságom különös figyelmébe ajánlom. A Divino aff lain és az Abhinc duos annos Äezdetü motu proprio értelmében az 1915. év január 1-én teljesen érvénybe lépnek mindazok a szabályok, amelyek az istentisztelet rendiét a szentmisére és az offieiumra vonatkozólag megállapítják. Ehhez képest mindenekelőtt nyomaatpkosan figyelmeztetem kedves papjaimat, hogy az Abhinc duos annos (v. ö. 1913. XVII. köri. 7051. sz.) kezdetű motu proprio rendelkezéseit a breviarium elmondására vonatkozólag áttanulmányozzák, mert a következő év január 1-én az officium már az ott felsorolt módosítások szerint mondandó és csak az tesz eleget kötelezettségének, aki azt az ott előirt módon végzi. A reform alapján uj kiadású breviáriumok készültek. Mindazáltal a régi breviárium bizonyos föltételek mellett ezután is használható lesz. Mert b. e. X. Pius pápa az 1913. évi okt. 23-án kiadott rendeletében megjegyzi: „Cuilibet liceat ad horas canonicas recitandas etiam nunc adhibere Breviaria, cpiae sunt in usu, dummodo tamen peculiari in libello habeat, unde constitutioni „Divino afflatu“ ac decretis, (piae illam subsecuta sunt, obtemperare possit, ac simul, quae hoc motu proprio (sc. „Abhinc duos annos“) Nos statuimus et quidquid eandem in rem S. R. C. decrevit, diligenter observet,“ A régi és uj breviarium kiadás közt bizonyos eltérések vannak, melyeket a S. R. C. egy külön füzetben adott ki ,,Xjiriationes in divino officio recitando“ címen. Aki tehát a jövő évben is a régi kiadású breviáriumot akarja használni, annak a Psalteriumon kívül az officium érvényes ehnondhatása végett feltétlenül szüksége lesz erre a füzetre, amely a Martineum r. t. könyvkereskedésében példányonkint 72 f-ért kapható. Az újonnan jóváhagyott és f. é. VIII. sz. körlevelemben ismertetett Kalendarium diocesanum alapján egyházmegyém részére a breviáriumhoz Proprium 581 7. sz. Védekezés a kolera ellen. 5818. sz. A breviáriumról.
