Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)

o

Ezek alapján a közgyűlés kimondja határozatilag, hogy elvben óhajtja ugyan azoknak némi honorálását, akik hosszú időn át tevékenyen szolgáltak; amig azonban a jövedelmi források ezen többlet-kiadásokra fedezetet nem nyújtanak, a kérdés vitatása tárgytalan lévén, az egyforma nyugdíj mellett foglal állást.

b) A nyugdijösszeg megállapítása. Minden esperesi kerület kifejezi óhaját, hogy a nyugdijösszeg magasabb legyen, minthogy a jelenlegi 1200 K a megélhetéshez nem elegendő. A megállapítandó összegre nézve azonban a vélemények ismét nagyobb elágaznak.

Pálinkás Géza, alsósági plébános szólal fel e tárgyban. A nyugdíjasok átlagos számát, az egyesület vagyoni állapotát és a rendelkezésre álló segélyforrásokat tekintetbe véve alig mehetünk tovább 1800 K évi nyugdijösszegnél. Ez az összeg az előbbihez 50°/0 javítást jelent és a tisztességes megélhetést némileg biztosítja. — Wallner József, nagypösei plébános kérdést intéz, vájjon ha ez a tervezet elfogadásra talál, végleges nyugdíjösszegnek tekintendő-e, vagy csak kezdet, amely kilátással kecsegtet, hogy magasabbra is fog emelkedni. — A megyés Püspök ur kilelenti, hogy nem célszerű dolog messze előre határozatot hozni, vagy hiú reményeket táplálni. O óhajtja és Isten segítségével tervezi, hogy az összeg később magasabbra is emelkedjék, de határozott ígéretet tenni nem áll módjában. A jövő közgyűlésig ez a megállapítás legyen irányadó.

A közgyűlés határozatilag a papi nyugdijat a következő közgyűlésig minden nyugalmazott részére évi 1800 K-ban állapítja meg.

c) A felmerülő költségek fedezésére az esperesi kerületek többféle javaslatot terjesztenek elő, amik azonban nyilvánvalóan kivihetetlenek. Annyi bizonyos, hogy ha a nyugdijösszeg felemelésének arányában a jövedelmet szaporítani óhajtja az egyesület, a tagok nem zárkózhatnak el az illetékemelés elől. Igaz, hogy 3 esperesi kerület az emelést egyenesen megtagadja, de 15 kerület még áldozatok árán is hajlandó a magasabb megadóztatást elfogadni; mig 2 kerület nem nyilvánit véleményt.

Ebből világos és a közgyűlésen is az a felfogás alakul ki, hogy az egyesületi tagok a fölemelt nyugdijösszeghez önmaguk megadóztatásával nagyobb arányú hozzájájárulást határoznak.