Püspöki körlevelek 1913 (Szombathely, 1914)
A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI PAPSÁG SZENT IMRÉRŐL NEVEZETT SEGÉLYZŐ EGYESÜLETÉNEK ALAPSZABÁLYAI. I. Az egyesület neve. 1. Az egyesület neve : »A szombathelyi egyházmegyei papság Szent Imréről nevezett segélyző egyesülete.« II. Az egyesület célja. 2. A papi hivatás terén elaggott vagy további szolgálatra bármi ok miatt alkalmatlanná vált érdemes áldozópapoknak nyugalomba helyeztetése és tisztességes ellátása. III. Az egyesület tagjai. 3. Az egyesület tagja belépési kötelezettség mellett minden, a szombathelyi egyházmegyéhez tartozó érdemes áldozópap. 4. A javadalmas egyleti tagok az 1895. évi ápr. 16-án kelt legfelsőbb rendelet alapján végrehajtott kongruaösszeirásban kimutatott jövedelmük, az azóta nyert kongruakiegészitési összeg és az 1913 : XXXVIII. t.-c. által biztosított lelkészi korpótlék után 2°/0-ot fizetnek be az egyesület pénztárába. A káplánok ugyanolyan százalékot fizetnek 500 K tiszta jövedelmük után. Egyéb nem javadalmasok (theol. tanárok, udvari papok, szemináriumi és más intézeti elöljárók, hittanárok és hitoktatók, tábori lelkészek) fizetésüknek l°/0-ával adóznak. 5. A kötelezettség ezúttal 4 év tartamára szól. Minden 4 évben közgyűlés tartandó, amely közgyűlésnek feladata lesz, a szükséghez képest továbbra intézkedni. IV. Az egyesület haszonélvezői. 6. A szombathelyi egyházmegye minden áldozópapja jogot nyer arra, hogy az egyesület kedvezményeiben részesüljön, ha elaggott kora, elgyengülés vagy esetleges szerencsétlenség következtében további szolgálatra alkalmatlanná válik és nyugalomba helyeztetik. 7. Ezen nyugalmazott áldozópapok évi 252 K rendes nyugdiját az egyesület a saját pénztárából kiegészíti 1800 K-ra. 8. A megállapított illeték utólagos 1/i évi részletekben szolgáltatik ki. 9. A járandóság a nyugdíjasoknak javadalmukból való kilépése, vagy az egyesület haszonélvezői közé felvétele napjától halálozásuk napjáig számit. 10. A megszabott nyugdij-kiegészítést a nyugdíjasok megkapják, bárhol választották is püspöki engedély folytán lakásukat. 11. A nyugdíjasok felvételét a megyés püspök eszközli azon számarányban, amint a segélyző egyesület pénzereje engedi. És pedig szükség esetén közvetetlen intézkedésével, közönséges esetekben pedig azon esperesi kerületeknek, melyekhez a nyugdijazandók tartoznak, a középponti papság köréből nyugdijazandókra nézve pedig a középponti értekezletnek kezdeményező ajánlása mellett.