Püspöki körlevelek 1912 (Szombathely, 1913)
Isten segítségével ezen esztendőben, főpásztori kormányzásomnak első évében egyházmegyém harminc plébániáját meglátogattam és ott a híveket a bérmálás szentségében részesítettem. Tervem és óhajom az volt, hogy még több plébániát meglátogassak. közbejött betegségem azonban akadályozott szándékomban. Visszatekintve első főpásztori körutamra, hálát adok a Mindenhatónak, ki ezen bérmaut alkalmából annyi lelki Örömben részesített. Örömömre szolgált látnom, hogy jó, buzgó és hivő népemet lelkiismeretes és buzgó lelkipásztorok vezetik. Láttam, hogy a hivő nép ragaszkodik őseink hitéhez ; hogy közönyösség és elhidegiilés még nem pusztítja híveim hitéletét. Köszönetét mondok kedves papjaimnak és híveimnek azért a nagy szeretetért, mellyel főpásztorukat fogadták. Szeretet, bizalom és egyetértés a hivők és lelkipásztoruk — a papság és főpásztora között: ez legelső és legszükségesebb alapföltétele az üdvös lelki haladásnak. Midőn Nektek, kedves Testvéreim és híveim, köszönetét mondok jóakaratu törekvéstekért : el nem mulaszthatom, hogy figyelmeteket — épen bérmauti tapasztalataimból kiindulva több fontos lelkipásztori kötelességre ne irányítsam. Az első figyelmeztetésem az, hogy községiek, müködéstek, gondolataitok és az örökkévalóságra irányuló törekvéstek középpontja az TJr Jézus legyen. Köztünk lakozik az Oltáriszentségben. Bizonyára nem azért választotta szerény oltárainkat lakásul, hogy gondosan elzárt templomban magára hagyjuk. Magához hívja mindazokat, kik fáradoznak és terhelve vannak, hogy megenyhitse őket. (Mt. n, 28.) Ezért rendeltem el ezidei XII. sz. körlevelemben a templomoknak egész napon át nyitvatartását. Ezért kérlek titeket, ne szűnjetek meg a szószéken és az iskolában gyóntatás közben és mindenütt szóval, de leginkább példával a híveket arra szoktatni, hogy örömüket és bánatukat egyaránt a templomba vigyék ; gyakori szentséglátogatásból merítsenek erőt — ők is, Ti is, kedves Papjaim — a mindennapi kötelességek pontos teljesítésére, a kereszt türelmes hordozására ; munkás, önzetlen, önfeláldozó és tiszta életre ; egy életre, melynek célja, öröme és jutalma — az Ur Jézus. Ez a szeretet a szentségi Jézus iránt meg fog látszani nemcsak az egész hitközségen, hanem egyúttal az Ó házán, a templomon is. Nem lesz akkor a templom többé kopár és penészes; nem lesz gondozatlan az oltár és sekrestye. Mert eddig is nem egy helyen fájdalommal kellett tapasztalnom, hogy a lelkipásztor nagyobb gondot fordít saját lakására, mint az Ur házára. Szereteteteknek a szentségi Jézus iránt adjatok kifejezést azáltal, hogy az ő házát díszessé — vagy legalább tisztává — tegyétek. Dilexi decorem domus tuae (Ps. 25, 8.). Nem ok nélkül Írja elő az Egyház, hogyan kell a templomot és oltárt gondozni. Öröklámpa, melynek mindig égnie kell; valódi viaszból készült gyertyáik; az oltáron luírom tiszta lenvászon-terítő; fehér selyemmel bélelt, jól zárható tabernakulum; habár egyszerű, de tiszta 5650. sz. Főpásztori szózat a bérmakörut alapján. Templomok gondozása XIII.
