Püspöki körlevelek 1912 (Szombathely, 1913)

Krisztusban szeretett Papjaim és Híveim!

Első szózatom, melyet hozzátol: intézek, szeretett Híveim, a hála kifejezése kell, legyen !

Hála az apostoli király iránt, á legfőbb kegyúri jogánál fogva a szombathelyi pöspöki széket nekem adományozni méltóztatott. Ezen királyi bizalmat nem szóval, de tettel kell meghálálnom azáltal, hogy a magas korban is kötelességeit páratlan buzgósággal teljesítő uralkodó példáját követve, hatáskörömben szorgalmas és pontos munkás leszek; és midőn ősz királyomnak és szent István koronájával ékesít/t utódainak mindenkor hűséges alattvalója leszek, egyben népem igaz fia, nemzetem hatalmának, szabadságának, boldogságának erős bajnoka lehetni legfőbb törekvésem leend.

És hálatelt szívvel tekintek Róma felé, ahol egy más, tiszteletreméltó aggastyán, szent Péter trónjáról — tornyosuló felhők és egetverő hullámok közt — kormányozza Krisztus egyházát. Ő — az Egyház legfőbb Pásztora, Krisztus helytartója — a gondjaira bízott nyájnak egy részét : Szent Márton egyházmegyéjét nekem adta át, hogy azt legeltessem, őrizzem. Nem akarok én bizalmának méltatlan letéteményese lenni ! Nem bérenc, — de jó Pásztor akarok lenni, ki életét is kész nyájáért feláldozni. Hitüket erősíteni, erkölcseiket nemesíteni, őket Krisztusnak megtartani, vagy ha tévelygenének, őket Hozzá vezetni : ez életem feladata.

De hálával emelem szememet Ég felé, Hozzád, én Istenem ! Ki csodálatos irgalmasságodban és Gondviselésed kifürkészhetetlen utjain engem, gyarló teremtményedet, már gyermekkoromtól fogva kiszemeltél, hogy különös módon szolgád lehessek! Ki ezrek közül kiválasztottál és a legszebb hivatásban részesítettél; — kiszólitottál, hogy a Te papod legyek; — ki most reám ruházod a papi méltóság teljességét, a püspöki hivatalt, nekem adva a lelki kormányzás jogát és hatalmát százezrek fölött !