Püspöki körlevelek 1912 (Szombathely, 1913)
7 az ifjúság szeretettel gondol Jézusra, ha inditóokait kötelessége teljesítésére belőle meriti! Az Istenszeretetnek különös fénysugara ragyog azon a gyermeken, mely Jézusért tud tenni, mely hozzá fohászkodva egyben-másban le tudja magát győzni, mely öntudattal tudja mondani azt a győzedelmes szót: érted Jézusom ! Ezzel elérjük azt is, hogy a káté s a biblia s az egész hittani s erkölcstani oktatás már nem csak tanulás s emlézés lesz, hanem meleg keresztény élet lesz. S valóban ez a cél, melyet a gyermekek nevelésénél szem előtt kell tartanunk. Nekik nemcsak könyvnélkül kell megtanulniok a kátét, hanem gyakorolniok kell a hitet s élniök kell szerinte. A keresztény életet a gyermeknek is kell gyakorolnia a maga módja szerint, hiszen a keresztségben ő is Isten gyermeke s Krisztus testvére lett; a hitnek világossága neki is világit s az Isten kegyelme az ő lelkére is ki van öntve. A nevelés tehát nem arra fekteti a súlyt, hogy mit kell tennie a gyermeknek, majd ha felnő, hanem arra, hogy mit tegyen itt és most s gondja is van rá, hogy azt tényleg tegye. A gyermeknek is meg kell tapasztalnia Isten szeretetét; meg kell éreznie a törvénvben vezető kezét; át kell élnie, hogy Istennek szolgálni s szerinte igazodni, jó, édes és dicsőséges. Szivvel-lélekkel kell az Isten szavát megfogadnia s gyakorolnia, mert a gyermekre is áll, hogy nem aki hallja, nem aki tudja, hanem aki megteszi s aki gyakorolja a hitet, az üdvözül. (Rom. 2. 13.) Kedves Hívek, használjuk föl a gyermekek nevelésében a nagy kegyelmeket, melyeket Isten nekünk Krisztusban ad. O átélte számunkra emberi létben az isteni életet s ezzel az életével lett ő a világ világossága s azzal világit nekünk is, utat mutat s biztat: utánam jöjjetek, igy tegyetek. S ahogy a napot az égen látja a gyermek is s a nap világosságában jár: úgy láthatja a lelki világ napját, az Ur Jézust a gyermek is s járhat utána s tehet szerinte. Mutassunk rá sokszor e ragyogó napra; nincs a gyermeki léleknél alkalmasabb arra, hogy Krisztus világosságát bevegye s példáját utánozza. S lássa a gyermek e világosságot rajtunk is; szemlélje a Kriszj tusi életet életünkben, melyet neki önmagán kell kialakitani; mert amire valakit nevelni akarunk, arról nem elég beszélnünk, hanem azt meg kell mutatnunk s ha keresztény életről s nevelésről van szó, akkor nem elég azt mondanunk, hogy igy éltek a szentek, hanem nekünk magunknak kell keresztény életet élnünk s azt példánkkal a gyermek leikébe oltanunk. III. Az Ur Jézus szavait „hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni s ne tiltsátok el őket,“ harmadszor úgy lehet érteni, mintha Jézus azt mondaná: hozzátok hozzám, hozzátok közelembe a gyermekeket s az ifjúságot; hagyjátok hozzám jönni szentségeimben, nevezetesen a t penitenciatartásban s az Oltári szentségben s én megszentelem a gyermeki sziveket, baj vívásra szoktatom s avatom föl őket s kifejlesztem bennük természetfölötti, tiszta, nemes életemet. Kedves Hivek ! A legnagyobb kegyelmeket Jézus a szentségekben közli a gyermekekkel; megtisztítja s táplálja, erősekké és széplelküekké neveli őket. Teszi pedig ezt a gyóntatok közvetítésével, j akik a gyermeknek a szó szoros értelmében lelki atyáivá lesznek s a szülőkkel
