Püspöki körlevelek 1911 (Szombathely, 1912)
3 — dictae ecclesiae Sabariensi in episcopum praefecimus et pastorem. Quocirca vos omnes obligatione adstringimus et hortamur, ut dictum Joannem electum episcopum tamquam patrem et pastorem animarum vestrarum devote suscipientes et debita honorificentia prosequentes, salubribus illius monitis et mandatis debitam praestetis oboedientiam, ita ut ipse in vobis devotionis filios et vos in eo patrem benevolum invenisse gaudeatis. Volumus autem et mandamus, ut cura et officio Ordinarii, qui modo dioecesim vestram regit, hae litterae Nostrae publice perlegantur tum in capitulari conventu, qui prima vice post has litteras acceptas habebitur, tum in ipsa ecclesia cathedrali ab ambone, quum primus advenerit dies festus a populo de praecepto recolendus. Datum Romae apud Sanctum Petrum anno Domini millesimo nongentesimo undecimo, die undecima mensis Decembris, Pontificatus Nostri anno nono.« Locus plumbi. Ismervén az egyházmegye kiváló papságának messze vidéken ismert egyházias érzületét, nem kételkedem abban, hogy, valamint a vasvár-szombathelyi székeskáptalan tagjai elsősorban, úgy szent Márton egyházmegyéjének minden papja, minden hive, nemcsak kánoni, hanem melegen szerető és püspökéhez törhetetlenül ragaszkodó tisztelettel, engedelmességgel és fiúi szeretettel fog az Apostoli Szentszék kifejezett óhaja- és parancsának mindenkor megfelelni. A zordonabb téli időre való tekintettel megyéspüspök urunk Öméltósága püspökké szenteltetésének és székfoglalásának egyaránt lélekemelő, de egyúttal fárasztó ünnepségét egyedül hívei iránt való szeretetből egymástól különválasztani óhajtotta. Ezért püspökké szenteltetését 1912. január hó 1 éré, Újév napjára tűzte ki s az egyházi rend legfelsőbb fokára leendő fölkenését a budapesti szent István bazilikában óhajtja tartani s a Szent Lelket, volt püspökének, Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspök ur Őexcellenciájának kezéből s kézföltétele által óhajtja venni, aki őt — búcsúzó levelében — szive-lelke magzatának mondotta; a vele való együtt-szentelésre pedig méltóságos és főtisztelendő dr. Várady L. Árpád győri és dr. Fischer Colbrie Ágost kassai püspök urakat kérte fel. Ehhez azonban szintén külön apostoli engedélyre lévén szükség, főpásztoiunk ezt a következő bulla erejével nyerte meg Szentséges Atyánktól: „Fiús Episcopus, Servus Servorum Dei, dilecto filio Joanni ex Comitibus Mikes de Zabola electo Episcopo Sabariensi, salutem et Apostolicam benedictionem. Nos tibi, in Episcopum Sabariensem hodie a Nobis electo facultatem peramanter concedimus ut extra Urbem episcopalem’ consecrationem libere et licite recipere valeas a quocumque, quem malueris, catholico antistite, assistentibus ipsi duobus aliis catholicis episcopis gratiam et communionem Sedis Apostolicae habentibus. Stricte vero praecipimus et mandamus ut, nisi prius sncta iuramenta, iuxta formulas praesentibus litteris adnexas, praestiteris, nec tu consecrationem praedictam suscipere audeas, nec eam tibi antistes a te electus, cui propterea iuramenta illa Nostro el Romanae Ecclesiae nomine recipiendi munus ac mandalnm per praesentes committimus, impertiatur. Volumus autem et mandamus ut, si huic Nostro praecepto, quod Deus avertat, tu et antistes a te electus contraveneritis, poenam suspensionis ab exercitio pontificalis officii et ab administratione tum spirituali tum temporali ecclesiarum vestrarum ipso facto incurratis. Datum Romae apud Sanctum Petrum anno Domini millesimo nongentesimo undecimo, die undecima mensis Decembris, Pontificatus Nostri anno nono.“ Loc. plumbi. Ezek kapcsán bizalommal fordulok a Ntisztelendő Papsághoz, hogy — a föntiek előrebocsátása után — híveiket ujévelőtti vasárnapon a szószékről ezen fontos
