Püspöki körlevelek 1911 (Szombathely, 1912)
De vájjon most milyen ennek a lelki közösségnek belső képe, szervezete ? milyen ennek az egyházmegyének a lelkivilága? milyen a püspök jegyesének arculata, a „facies sponsae“ ? Gondoljunk csak az eszmék, a lelki irányzatok s akaratbeli törekvések különféleségére és a keresztény elvektől, az evangéliom szellemétől való eltérésére: és meg kell látnunk, hogy ennek a jegyesnek az életében más, egészen más elvek is érvényesülnek, mint Azé, aki ezt mondta Magáról: Ego sum via, veritas et vita ! Ennek a jegyesnek nem mindenben Krisztus az útja; ennek a jegyesnek nem mindenben Krisztus a megvallott és követelt igazsága; ennek a jegyesnek nem Krisztus az élete! Nagy, igen mélyre ható, életbe vágó s életet alakitó rekonstrukcióra van itt szükség. S ezt várjuk, bízvást reméljük a II. Jánostól! S mire alapítjuk e várakozásunkat és bizó reményünket ? Elsősorban az Ur kegyelmére és Ígéretére ; mert közreműködhetnek bár úgy, miként az Ur minden művénél, itt is emberi eszközök, emberi tettek és közremunkálálások ; de mégis — ez a mi törhetetlen hitünk és meggyőződésünk — a Szent Lélek Ur az, qui posuit Episcopos regere Ecclesiam Dei ! Hisszük és valljuk, hogy őt is, II. János püspököt a Szentlélek küldte, vezérelte hozzánk messziről: regere Ecclesiam Sabariensem! Reconstruere, restaurare Dioecesim Nostram! Másod sorban alapítjuk az ő átalakító működéséhez fűzött reményünket legkegyelmesebben kinevezett megyés püspökünk képességeire s eddigi működésére. Mióta vette a Szentlélek kegyelmét, az egyházi rend szentségében, egész a mai napig pásztor volt, lelkipásztor és semmi más ! Kikerülvén az innsbrucki konviktusból, ahol tanulmányait végezte s papi nevelésben részesült, egy öreg, törődött plébános mellé kerül káplánnak Gyergyóalfaluba. S a fiatal gróf rövid idő alatt pásztora, vezére, mindene, káplánból hamarosan plébánosa lesz annak a szegény székelynépnek. Utóbb a Status megválasztja székelyudvarhelyi plébánosnak; főpásztora pedig, az apostoli lelkületéről országszerte hires gróf Majláth Gusztáv Károly, erdélyi püspök ur Őexcellenciája, vezető munkatársai közé veszi és főesperessé nevezi ki az akkor még alig 30 éves plébánost. Az uj főpásztor tehát közvetlenül a lelkipásztorkodásból, a lelkekkel való közvetlen érintkezésből jön közénk ; tele nemcsak a fiatal erő tettrekészségével, energiájával ; hanem egyúttal fiatalságának egész munkakedvével s eddigi tapasztalatainak gazdagságaival is. Mindezt nem az előlegezett bizalom, hanem a Székelyudvarhelyt messze túlszárnyaló tények hirdetik felőle. Akinek ifjú munkaereje s hivatásának szent tüze; kitartásának, türelmének és odaadásának szokatlan arányai Székelyudvarhelyen uj kath. főgimnáziumot, a régi főgimnáziumból fiu-internatust tudtak pár rövid év alatt létesíteni: az Szombathelyen és az egyházmegyében is lelkes felkarolója, istápolója lesz a mi kulturális intézményeinknek. Aki alig pár év alatt restaurálta a székelyudvarhelyi templomot és plebánialakot: annak Isten dicsőségéért hevülő lelke, főúri áldozatkészsége s nemes Ízlése nálunk sem fog megpihenni s tud itt is teremteni. Aki fáradhatatlan, modern lelkipásztor volt eddig minden izében, az meg fogja érteni uj jegyesének, a szombathelyi egyházmegyének lelki szükségleteit is és megértvén bajait, keresztény filantrópiával megtelt szive meg is találja hamarosan a bajok orvosságait. ___ 2 ____
