Püspöki körlevelek 1911 (Szombathely, 1912)

— 3

séges papi életet és intenzivebb lelkipásztorkodást. Ezt az imádságos életet és apostoli buzgólkodást egész élete végéig megőrizte és gyakorolta. Ezt jutalmazta meg nála az Ur az által, hogy késő aggkoráig naponkint misézhetett s utóbb, mikor attól eltiltották orvosa és környezete, csaknem utolsó napig a szent áldozásban részesült. Amily pontos, rendszerető volt egész életében, olyan volt rövid betegségében és halálában is. Abban a ritka kegyelemben részesült, hogy nemcsak lelki ügyeit hozhatta — értem itt a szentségek vételét — kelló időben rendbe, hanem anyagi ügyeit is teljesen rendezhette. A kezelése alatt állott pénzeket és alapítványokat teljesen rendezve még életében adta át kanonoktársainak s nyugodtan várta folytonos »Deo Gratias«-szál az ajkán, a halált.

Öregsége mellett is tiatalos hévvel érzett mindenben az Anyaszentegyházzal : vele örült a lelkek üdvének munkálásánál s az Isten országának terjesztésénél elért sikereiben ; vele szomorkodott a világ bármely részén ért gyászában és veszteségeiben. Konszervativizmusa mellett különös fogékonysággal birt az Egyház legmodernebb intézkedései és szükségletei iránt; a gyakori szent áldozásnak a lelki élet ápolásánál, a kath. népszövetségnek a társadalmi szervezkedésnél alig volt nála lelkesebb, fáradhatatlanabb apostola az egyházmegyében.

Az Ur, akit oly híven szolgált egész életében, legyen az ő jutalma ; a szent Szűz, akit édesanyjaként tisztelt, legyen az ő vigasztalója s édesanyja az örök életben is !

Őt, valamint másik két elhunyt testvérünket a nt. Papság jó emlékébe, imáiba ajánlom, utalván különösen az egyházmegyénkben fennálló imaközösségből származó két szentmise mielőbbi elmondásának kötelezettségére. R. I. P.

A szükségessé vált áthelyezésekről pedig a következőkben számolok be.

Mezgár József, volt salomvári slelkészt, gyógykezeltetése végett az év elején két hétre szabadságoltam.

Wentzl Ottó szerpapot, aki még I. b. főpásztorunk által múlt évi karácsony napján lett volna fölszentelendő, apostoli felhatalmazás folytán nyert elbocsátó levelem alapján f. évi január hó 25-én nagymélts. és ft. gróf Széchényi Miklós, volt győri püspök ur által Győrött áldozópappá szenteltetvén, Rohoncra segédlelkészül küldöttem. Helyébe Mezgár Józsefet a kőszegi árvaház segédgondnokává kineveztem ; Salomvárra pedig Farkas Kálmán, rohonci slelkészt rendeltem.

Szamálovits Ferenc, városszalónaki plébános távol tartamára ezen plébánia vezetésével Beer Károly, nyug. I. oszt. katonai lelkészt biztam meg.

Pintér Imre segédlelkészt kisegítő minőségben Nagysitkéről Felsőszilvágyra, utóbb ismét Nagysitkére helyeztem. Ficzkó Károly először kisegítő minőségben a beteg Ment-sík Károly, nagydolányi plébános mellé küldetett Felsőlendváról ; majd nevezett plébános halála után ezen plébánia ideiglenes vezetésével megbizatott.

Kiss Jenő, lentii slelkészt ugyancsak kisegítőül a beteg Tóth Sándor esperesplebános mellé Egyházashetyére küldöttem majd utóbb Lentibe visszahelyeztem.

Felsölendvára időközben Csácsics József, belatinci slelkészt küldöttem.

A rábakovácsü plébánia kegyúri kérdése véglegesen rendeztetvén és az illetékes kegyurak által Huszár Mihály salomvári plebánoshelyettes jun. 6-án szabályszerűen bemutattatván, őt ezen plébániajavadalomra f. évi junius hó 27 én kánonszerüleg beiktattam.

Beszinger Sándor, ölbői plébános e javadalomról szabályszerűen lemondott ;