Püspöki körlevelek 1911 (Szombathely, 1912)
4 lag szerény javadalma mellett — valami nagyobb dolgot akar létesíteni, akkor önmagáról és kedvteléseiről le kell mondania. Az ő nem mindennapi conceptiója és ugyanakkora akaratereje — nemes, természetfeletti és Istenre irányult ambitióval — az intézményekben elég szegény szombathelyi egyházmegyét már létesített alkotásain kívül (a szent Domonkosrendi apácák leánynevelőintézete Szombathelyen; ugyancsak itt a sarutlan kármelita apácák letelepítése; a muraszombati, körmendi, celldömölki, zalaegerszegi kórházakban és a szombathelyi Fehér Kereszt gyermekkórházban szerzetesnők alkalmazása) maradandó becsű emlékekkel akarta megajándékozni; s alkotó leikével a nagyokat teremtő Szily János nyomdokaiba akart lépni. Ily határozottan, megkörvonalazott szándékkal s józan önlemondással' szerzett vagyona felől épp most akart rendelkezni és, mivel azt csak királyi engedéllyel tehette volna, a végrendelkezési jog megszerzése iránt a szükséges lépéseket már megtette. Az Úr ezt nem várta be, hű szolgájának hitét tettnek vette és — nincs okunk kételkedni benne — már megjutalmazta érte ! Mindazonáltal: sancta et salubris est cogitatio pro defuncto exorare, ut a peccatis solvatur. Nem kételkedem, hogy Ntisztelendő Testvéreim a gyászhir kapcsán legott elrendelt meghagyásunkhoz képest, a jóságos Atya lelkének segítségére siették és az egyházmegyei imaközösségből kifolyólag, amelynek az Istenben megboldogult mindenkor oly lelkiismeretesen megfelelt, az Érte mondandó szent miséket már elvégezték. Mégis, mivel Jézus szentséges nevének ezídei ünnepét, mint püspökké szenteltetésének napos napját, különös áhitattal készült az Urban elhunyt püspökünk megülni : az egyházmegyei Directoriumban e napra elrendelt Te Deum és collecta helyett vegyünk Érte hálás fiúi szívből fakadó mementót és szivünk, lelkünk összes érzelmeit és imáját öntsük e fohászba: Requiem aeternam dona Ei, Domine! • Et lux perpetua luceat Ei ! E súlyos veszteség folytán, mint a mult évi XVI. számú körlevélben közöltem a Nt. Egyházmegyei Papsággal, a vasvár-szombathelyi székeskáptalan igio évi dec. hó 25-én tartott káptalani ülésében engem választott a püspöki széküresedés tartamára káptalani helynökké. Az egyházjog rendelkezései szerint e választást jóváhagyás végett Ő Eminenciájához, Magyarország biboros hercegprímásához fölterjesztettem, akitől a következő leiratot vettem : Magyarország bibornok hercegprímása. 8625/1 g 10. sz. Nagyságos és főtisztelendő Olvasókanonok, káptalani Helynök Ur ! A vasvár-szombathelyi székeskáptalannak igio. évi dec. hó 25-én tartott ülésében felvett jegyzőkönyvet, mely szerint m. évi dec. hó 24-én az Urban elhunyt főpásztor halálával árvaságra jutott szombathelyi egyházmegye kormányzására káptalani helynökké Nagyságod, az egyházi javak gondnokává pedig dr. Tóth József c. apát, kanonok választatott meg, tudomásul véve, szívből kívánom, hogy a bölcseség Lelke áraszsza el Nagyságodat mindazokkal a kegyelmekkel, a melyek gondteljes káptalani helynöki működésének áldásos eredményeihez szükségesek. A Boldogságos Szűz oltalmát esdve Nagyságodra, tiszteletem és őszinte szeretetem nyilvánítása mellett maradok Budapest^ 1911- évi jan. 2. Vaszary Kolos bibornok, hercegprímás. Áldott emlékű főpásztorunkon kívül elvesztettük még az elmúlt félévben Miholics Ferenc, sztszéki ülnök, nyug. plébánost; Bognár Károly nyug. egyházasrádóci plébánost
