Püspöki körlevelek 1908 (Szombathely, 1909)

— 6

gyökerező jogról lemondani nem lehet, s a benne rejlő kényszerrel szemben a felek minden törekvése, mely annak meghiúsítását célozza, sikertelen. Amennyiben tehát az ilyen törvény az állandóan követett ellenkező gyakorlat által érvényét nem vesztette, az ellenére létrejött cselekmény, mintha meg sem történt volna, a célbavett jogeredményt elő sem idézheti.

Önként értetik, hogy ily törekvések, mint a törvény által feltétlenül megvédendő közérdeket sértők, bírói segélyben nem részesíthetők s ha az mégis megtörtént volna, következményei, mint az állam jogrendjét veszélyeztetők, fenn nem tarthatók, mer ellenkeznék a közjog sarkalatos elveivel, hogy annak abszolút kényszerítő rendelkezéseit a magánfelek egyéni érdekeik érvényesítése céljából bármi módon meghiúsítsák s ezzel azokat közcélt szolgáló rendeltetésüktől megfosszák.

Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a fenforgó vitás elvi kérdés egyedül a telekkönyvi szabályok szerint el nem dönthető.

Az itt szóbanforgó és döntő jelentőségű telekkönyvi akadály meghatározásánál sem lehet a szorosan vett telekkönyvi szabályok korlátái közt maradni, meit kétségtelen, hogy ezektől eltekintve, minden abszolút törvényen alapuló elidegenitési és terhelési tilalom ily telekkönyvi akadályt létesít, melyet a biró hivatalból is mindenkor figyelembe venni tartozik a nélkül, hogy annak külön telekkönyvi kitüntetése szükséges volna. A mi már a feltett kérdést közvetlenül telekkönyvi szempontból illeti: szabály, hogy oly esetben, midőn valamely bejegyzést telekkönyvi akadály gátol, a telekkönyvi hatóság azt megtagadni köteles; áll ez akkor is, midőn a bejegyzést a per bírája rendelte el. (Végrehajt, törv. 136. §.) Kétség csak aziránt támadhat, vájjon helye van-e a megtagadásnak akkor is, midőn a per bírája a telekkönyvi akadályt, mely feltétlen törvényes tilalmon alapszik, ismerte-e? mire határozott igennel kell válaszolni.

A megkeresett telekkönyvi hatóság eljárására nézve ugyanis teljesen közömbös az a körülmény, hogy a per bírája, ki a törvényes tilalomba ütköző bejegyzést elrendelte, ismerte-e a fennálló telekkönyvi állapotot, vagy sem? (igy különösen a végrehajtási zálogjog bekebelezésének elrendelésénél), mert eltekintve attól, hogy a szóbanforgó közjogi tilalmi törvény megtartására a közhatóságok és egyesek feltétlenül kötelesek, hogy tehát az abba ütköző birói tévedés következményeihez saját eljárásukkal segédkezet nem nyújtanak : minthogy annak megbirálására, fenforog-e telekkönyvi akadály vagy sem, első sorban maga a telekkönyvi hatóság illetékes, ebből önként következik, hogy azt a per bíróságának rendelkezésétől is függetlenül kell eldöntenie, mint azi88i:LX. t.-c. 136. §-ának az a szabálya is megerősít, mely szerint annak megbirálását, forog-e fenn telekkönyvi akadály vagy sem, »a megkeresett telekkönyvi hatóságnak« tartja fenn.

A jogossági alapelvnél (legalitás) fogva a telekkönyvi hatóságnak kötelessége megvizsgálni, hogy a megkereső bíróság bir-e a törvények értelmében hatáskörrel a kérdéses ingatlanra vonatkozó rendelkezés tekintetében.

A mi már a katholikus egyházi javakra vonatkozó s a forgalomkivüliségen alapuló telekkönyvi akadály szempontját ilieti, annak kettős kizárólagos ismérve: egyrészt a telekkönyvbe bejegyzett ingatlannak oly megjelölése (körülírása), mely annak rendeltetését tünteti fel, másrészt az arra vonatkozó törvényes elidegenitési tilalom. Midőn ugyanis az elidegenitési és terhelési tilalom nem az egyéni akaratban, hanem a törvényekben gyökerezik és a telekkönyvi bejegyzés tárgya oly ingatlan, melynek már magából a telekkönyvi megjelölésből kétségtelenül felismerhető az a jogi minősége, hogy