Püspöki körlevelek 1908 (Szombathely, 1909)

lelkészekül küldöttem ; Gosztolya László árvaházi gondnokot a kőszegi plébánián a lelkipásztori teendőkben és hitoktatásban való segédkezéssel megbiztam.

Az őriszentmártoni plébánia vezetésével Beer Károly karkáplánt ; a lődösi plébánia vezetésével pedig Farkas Kálmán szombathely-városi hitoktatót s utóbb Janisch Ferenc vaskirályfalvai segédlelkészt bíztam meg ideigl. plebánoshelyettesi minőségben.

Pintér József szerkesztőt karkáplánná kineveztem.

A f. évi junius hó 27., 30. és julius i. 2. napjain Bártól József, Csácsics József. Kardos József, Pintér Imre, Raqasits József, Varga János, Virág Miklós és Zumpf Hubert végzett papnövendékeket a papi hajnyirat és kisebbrendek feladása után al-, illetőleg szerpapokká, majd áldozópapokká szenteltem.

A folyó évi junius hó 27-én megtartott konkurzuson Haiszler János, Horváth Mátyás, Kajtár István, Keleti Kálmán, Kóbor István. Mager Alajos és Pintér Lajos

VIII. osztályt végzett növendékeket püspöki papnevelő-intézetem I. éves növendékei közé fölvettem.

Legutóbb egyházmegyém szükségleteihez képest a következő áthelyezéseket eszközöltem :

Zimits Józsefet Vámoscsaládról Hosszuperesztegre ; Meláncsek Ferencet Szentgyörgyvölgyéről Vámoscsaládra ; Virág Miklós ujmisést Szentgyörgyvölgyére ; Klingsltögl Edét Pinkafőről Kőszegre ; Könczöl Antalt Vasvörösvárról Pinkafőre ; Janisch Ferencet Lődösről, illetőleg Királyfalváról Vasvörösvárra ; Zumpf Hubert ujmisést Vaskirályfalvára; illés Györgyöt Inczédről Pinkafőre: Neubauer Károlyt Vizlendváról Inczédre ; Bartal József ujmisést Vizlendvára ; Bagasits József ujmisést Szentelekre ; Csácsics József ujmisést Belatinczra ; Varga Gábort Szentlőrinczről Szepetnekre ; Mezgár Józsefet Tótszentmártonból Szentlőrinczre segédlelkészekül küldöttem, illetőleg áthelyeztem.

A mindenkor imádandó isteni Gondviselés messze kiható, súlyos csapással látogatta meg székhelyemet, Szombathely városát.

Heteken, hónapokon át szedte áldozatait a járván szérüleg föllépett fertőző betegség, a hasi hagymáz (tífusz).

Főpásztori aggodalommal s atyai szivem igaz fájdalmával láttam, mint dőltek ki közvetlen közelemben s mellőlem is és estek a súlyos betegségbe az egyházmegyei hivatal ellátásában segítő munkása;m, udvari papjaim közül ketten és püspökvári alkalmazottjaim kevés kivétellel csaknem valamennyien: mint hatolt be papnevelő intézetembe is, melyeben az előadásokat — a többi iskola és tanintézet példája szerint — be kellett több mint egy hónapra szüntetnem s papnövendékeimet haza bocsátanom.

Legott, midőn veszedelmes jelleget kezdett a kór ölteni, a járvány megszűntéért oratio imperata-t, szentmiséket és könyörgéseket rendeltem el székhelyem valamenyi templomában.

Az Ur meghallgatta könyörgésünket s bár sok emberéletet is követelt a halál — a tifuszban elhunytak egyik legelseje napnevelő intézetem I. éves növendéke, Weber Ferenc volt, kit ez alkalomból szintén Kedveltségiek imáiba és szentmise áldozataiba ajánlok, betegségben sinlődő híveim lassankint gyógyulni, a járvány szűnni kezdett s ma már — Istennek hála ezért — megszűntnek tekinthető.

Ezen most vázolt betegség s a vele járó következmények voltak az oka annak, hogy a folyó évben eddig bérmakörutra nem indulhattam, oka egyúttal annak is, hogy bármenyire szerettem volna Kedveltségieket a nyár folyamán székhelyemen lelki gyakor-