Püspöki körlevelek 1908 (Szombathely, 1909)
2 föl ez ünnepen hitünk s szeretetünk lángját s hogy minél lelkesebben vehessünk részt Szentséges Atyánk örömében, szívleljük meg ez ünnep alkalmából azt, hogy kicsoda nekünk a pápa, — hogy mily kincseket őriz számunkra s mily kegyelmeket közvetít általa az Úr! I. Legnagyobb kincsünket hitünkben birjuk, melynek világossága mint természetfölötti fény szivárog lelkűnkbe s mint rendületlen meggyőződés jelentkezik öntudatunkban. Isten árasztotta e fényt belénk, hogy világosságában járjunk, közelségében éljünk s hogy látni, bízni s szeretni akkor is s ott is tudjunk, hol tudományra s az ész világosságára köd s homály borul. A hit a mi vigaszunk, mert általa vagyunk Krisztussal összeköttetésben; a hit erkölcsi erőnk forrása, mely az apostol szerint legyőzte a világot régen s legyőzi bennünk is. A hit a mi győzelmünk! Nincs kincs, mely a hittel fölér s bátran hasonlíthatjuk azt az evangéliumi példabeszéd drága gyöngyéhez s elásott kincséhez, melyért mindent oda kell adni, hogy azt megszerezzük s ha birtokában vagyunk, mindenről le kell mondani, hogy el ne veszítsük. S ha mindent veszítenénk is érte, akkor is mennyországot hordozunk magunkban, mig ellenben aki a hitet elveszti, az üdvét veszélyezteti s az ilyen elsötétült lelket már itt a földön kínzó lelki szegénység s vigasztalanság környékezi, melyben az élet unalma s a világ szomorúsága lakik. — Ezt az isteni hitet, ezt a kincset s örömöt akarta az Ür Jézus biztosítani földi életén túl is valamennyi nemzedéknek, az evangéliumot s kegyelmeit át akarta adni mindenkinek ; gondoskodott tehát arról is, hogy a hitre s kegyelmeire könnyen rátaláljunk; ezért alapított egyházat s e házba helyezte el kincseit, e házban nyitott iskolát, hogy fölvilágosítsa híveit, s ugyanakkor e kincshez sáfárt, e tanhoz tanítót, az evangéliumhoz apostolt állított; a házban lakó nagy, keresztény családnak atyát adott, kit mi Szentséges Atyánknak hívunk. Reábizta, amit nekünk juttatni akart. Nem bízta tanát tudományra, melyet félremagyarázhatnak, nem könyvre, melyet széttéphetnek, nem betűkre, melyeket szétvethetnek s nemcsak Írott okmányra, melyet illetéktelen okoskodók kiforgathatnak, hanem az evangélium mellé élő tekintélyt állított s legfőbb tanítót rendelt. Ez az élő tekintély s legfőbb tanító a pápa! Minden pápa „petrus“ vagyis kőszál, melyet meg nem puhít sem lágy szó, sem erőszak; kőszál, melyet ki nem mozdít sem meg nem dönt a világ árja; kőszál nem önerejéből, hanem Krisztus hathatós imájának áldásából, ki mondá: „Simon, Simon, ime a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon mint a búzát; én pedig könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, s te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit.“ (Luk. 22, 31.) Krisztus akarta igy, akarta, hogy egyháza a világ végéig álljon s hogy azt sem népek csatái, sem az idő változatai el ne söpörjék s azért csalhatatlan tanítót s megdönthetien tekintélyt adott nekünk a pápában. A szikla áll, azt le nem töri az idő, de a házat, az anyaszentegyházat sem söpri le róla semmiféle szélvész. íme Péter s az ő utódja, Szentséges Atyánk, a római pápa, Krisztus kőszála s az egyház alapja! Általa ál Íjuk meg helyünket a hitben s vívjuk meg harcainkat a pokol kapui ellen; általa élvezzük
