Püspöki körlevelek 1907 (Szombathely, 1908)

3- Hívják föl Kedveltségiek az iskoláiknál alkalmazott tanítók figyelmét az Utasítás io. §-ában foglalt rendelkezésekre, melyek szerint a tanítók kötelesek az iskolalenntartók által tényleg kiszolgáltatott terménybeli és készpénzjárandóságokról pontos jegyzéket vezetni, minden bejegyzést az iskolaszék elnöke, vagy e célra kirendelt helyettese által láttamoztatni és e jegyzék alapján minden naptári év végén az illetékes kir. tanfelügyelőnek jelentést tenni.

4. Hangsúlyozom újból, hogy amely iskolának elhelyezése és fölszerelése, vagy tanerője, illetve taneredménye nem felel meg a törvény követelményeinek, államsegélyre annak fenntartója nem számíthat, valamint az a hitközség sem, amelyben az 5°/0-os iskolai pótadó kivetve, vagy kimerítve nincsen. (Utasítás 21. §.)

Az előbbire való tekintetből meghagyom az iskolafenntartó hitközségeknek, hogy iskoláik rendbehozatala és kellő személyi és dologi ellátása iránt saját érdekükben is sürgősen intézkedjenek.

Miért is újból elrendelem, hogy tantervül csakis a kath. iskolák számára két év előtt kiadott uj tanterv használható iskoláimban és hogy lehetőleg a Szent István társulat kiadásában megjelent, de minden esetre csakis a kath. tanügyi tanáes kebelében működő tankönyvvizsgáló bizottság által kath. iskolákra engedélyezett s a tanügyi kormány által is jóváhagyott tankönyvek használtassanak úgy a magyar-, mint nem tisztán magyar tannyelvű kath. népiskolákban is.

5. Minden iskolánál oly nyomtatványminták használata kötelező, melyek a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur által megállapított összes rovatokat tartalmazzák. (Utasítás 42. §. és VII. függelék.)

Ily nyomtatványok kaphatók a Szent István-társulat könyvkereskedésében és a m. kir. tudományegyetemi nyomdánál.

Végül Kedveltségtek bővebb tájékoztatására az alábbiakban közlöm a nmlts. vall. és közokt. m. kir. miniszter urnák 760001907. sz. köriratát, amelylyel az Utasítást az egyházi hatóságokhoz megküldötte.

Az általános bevezetés, nemkülönben a jelen törvény tulajdonképeni céljának hangsúlyozása után, mely nem más, mint hogy a magyar állam területén fekvő minden iskolából kiirtassék a nemzet egységének megbolygatására irányuló minden törekvés, sőt, hogy a magyar állampolgári tudat és hazafias érzület ápolása tekintessék minden iskolában a nevelés egyik legfőbb céljának — így folytatja:

»Az átmenet nehézségeit méltányolva, amint azokat számba veszi maga a törvény, buzgó közreműködést kivánok abban az irányban is, hogy a magyar nyelv ennek a törvénynek az erején kellő beosztás melleit, az anyanyelv elnyomása nélkül, rövid idő alatt közkincsévé válhasson a nemzet minden polgárának, mert ez a törvény egyfelől azt kívánja biztosítani, hogy a tanítók anyagi helyzetének kedvezőbbé tétele mellett buzgalmuk és kötelességérzetük fokozásával a népoktatás magasabb színvonalra emeltessék, másfelől pedig azt, hogy az iskolában és az iskola révén a hazához való ragaszkodás érzete felébresztessék és szünet nélkül erősbittessék és hogy a nemzeti egység szükségszerű folyományakép a magyar nyelv a haza minden polgára által elsajátithatóvá tétessék 1

És legfőként épen ezen irányban számítok Címed hathatós támogatására, meg lévén arról győződve, hogy Címed előtt is tisztán áll, miként a nemzet jövő boldogulására, valamint az egyház felvirágzására is csak úgy számithatunk,' ha a nemzet különböző anyanyelvű minden polgárát a vallásos buzgalom és a nemzeti egység és összetartozás erős érzete hatja át és fűzi együvé 1