Püspöki körlevelek 1907 (Szombathely, 1908)
A Szent László-Társulat elnökségétől. 680 szám. D. a J. Kr. ! Méltóságos és főtisztelendő dr. István Vilmos, szombathelyi püspök ur ! Közel félszázada annak, hogy a Szent-László-Társulat az akkori katholikus társadalom egyházi és világi kitűnőségeinek kedvezményezésére megalakult. Az azóta lefolyt idő alatt iparkodott Társulatunk kitűzött hármas céljának megfelelni : nem múlt el esztendő, hogy hódolatának nyilvánításával együtt be ne mutatta volna szeretetadományát Krisztus földi helytartójának, az egyház fejének, a római, pápának ; a szűkölködő keleti katholikusok, jelesül a keleten élő katholikus magyarok egyházi, iskolai szükségleteiről tőle telhetőleg gondoskodott, amint a hazai, szegénysorsu egyházak terheinek könnyítéséhez, az anyagi eszközei által engedett módon, nem mulasztotta el hozzájárulni. Társulatunk jelzett hármas célja azonban annyira magasztos, hogy azok munkálását az eddigi tevékenységgel kimeritettnek nemcsak nem tekinthetjük, de sőt valljuk és hirdetjük, hogy az időközben történt események, a beállott változások csak szorosabb és sürgősebb kötelességgé teszik a Társulat tevékenységének fokozását. Az egyház feje, a pápa, ma inkább mint valaha, rászorul a hívek támogatására a világegyház kormányzatával járó terhek viselésével, és nem állíthatjuk, hogy e téren elfoglaltuk volna a többi katholikus népek sorában és nemes versenyében azt a helyet, amelyet a hazai katholikus hívek számánál, vagyoni helyzeténél fogva elfoglalnunk kellene. Azon hitrokonaink száma, akik kedvezőtlen gazdasági viszonyok s egyéb okok folytán a keletre vándorolnak, nem apadóban, inkább emelkedőben van. Idegenbe szakadt véreink távolról sem élvezik azt az oltalmat, támogatást, amelyet például a sokszor megrágalmazott hazai törvényhozásunk is minden bevett vallásfelekezetnek nagylelkűen nyújt s mivel anyagi helyzetük sem mondható kedvezőnek, elképzelhető, hogy százezreket számláló hitrokonaink egyházi, iskolai életükben nagy szükséget szenvednek, hacsak segitségükre nem sietünk. Tagadhatatlan tény az is, hogy itt benn, a haza határai között, különösen a templomhiány felettébb érzékeny módon évről-évre növekedik, elannyira, hogy a rendelkezésre álló tényezők szolgáltatási képessége azzal, még a legjobb akarat mellett sem képes lépést tartani és ha nem állítjuk melléjük kiegészítésül a társadalmilag szervezett jótékonyságot, a hitélet soha nem pótolható veszteségeket fog szenvedni. A jelzett mozzanatok mérlegelése kell, hogy Társulatunk minden tagját, barátját, jóakaróját hathatósan ösztönözze a szélesebb körű tevékenységre, erőkifejtésre, mert épen a Szent-László-Társulat nyújt módot és alkalmat arra, hogy a hazai katholikus 2154 sz. Szent László Társulat ügye az őszi koronák figyelmébe ajánltatik. VI.
