Püspöki körlevelek 1907 (Szombathely, 1908)

Erre mindenkinek joga van, sőt ez kinek-kinek kötelessége. Ezt a jogot én védelmezem ; ezt a kötelességet én hangoztatom ; de ugyanekkor kiemelem, hogy csak a higgadt, csak a nyugodt és törvényes eljárás biztosítja az óhajtott sikert és szerez tiszteletet és elismerést a jólétért folytatott jogos törekvésnek; mig az erőszakos elügeletlenség visszatetszést szül és önmagát is annyira nyugtalanítja, hogy a higgadt működést lehetetlenné teszi.

Ki mondhatná ugyanis azt, hogy az ily erőszakos elégedetlenség a külső és belső nyugtalanság, a zúgolódás erkölcsileg jó? Rossz az; a rossz, a gonosz szívnek szülötte. Ahol az elégedetlenség, a zúgolódás ütött tanyát a szívben, ott a szív szeretete nagy csorbát szenvedett. Ott az önző szeretet ütött tanyát; pedig »az önző szeretet lázas tüzében égő szív a rossznak és fájdalomnak tárházává aljasul, s belőle az evangélium szerint csupán szerencsétlenség és veszedelem származhatik«. Erre mutat rá Krisztus Urunk midőn azt mondja: Belülről — az emberek szivéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, fösvénység, latorság, álnokság, szemtelenség, káromlás, kevélység, balgaság. Mind e gonoszok onnan belülről származnak. (Márk 7, 22— 23).

Ez a gonosznak rettenetes termékenysége, melynek gátat csak úgy vethetünk, ha önmagunkat megfékezzük, nehogy a szív gonoszsága elragadjon ; mert a szív gonoszsága, a bűn s ennek szörnyszülöttei felidézői a szív nyugtalanságának, az elégedetlenségnek, a zúgolódásnak.

Mert kinek nincs békessége? A gonoszoknak nincs békéjük, hangzik az Ur szava Isaiás prófétánál. (Isaiás 48, 22). Csak a bűn szül elégedetlenséget, nyugtalanságot. Az erény mindig nyugodt; az önmégtagadás mindig békességes; a magunk megfékezése mindig elég erőt ad arra, hogy az élet küzdelmeit hősi lélekkel végig harcoljuk; mert aki önmagát legyőzni tudja, az a legnagyobb ellenség felett aratott diadalt.

Az embert vágyai uralják. Há ezeket kielégíteni nem képes, akkor türelmetlenné, nyugtalanná, elégedetlenné válik. Mivel pedig minden vágyainkat kielégítenünk minden körülmények között lehetetlenség, arra kell törekednünk, hogy tudjunk vágyainknak, kívánságainknak határt szabni, tudjuk azokat korlátozni, tudjuk azokat megfékezni. Ez kemény harcot, ez állhatatos küzdelmet kíván tőlünk.

S mivel az anyaszentegyház, mint gondos anya, nem elpuhultságra, nem hitvány kényelemszeretetre neveli gyermekeit; hanem az örök élet állhatatos küzdelmére jól tudván, hogy az apostol szavai szerint csak az nyeri el a pályadijat, ki törvényszerűen harcol; azért rendeli az évenkinti negyvennapi böjtöt, mely által, mint aranyszavu sz. Péter mondja, erényre és szentségre teszünk szert és amely, aranyszáju sz. János szerint megnyugtatója lelkűnknek.

Igaz, hogy az anyaszentegyház újabb időben nagyban enyhítette a böjt régi szigorát. Nagy és fontos okai volták erre az egyháznak, mely szerető anyaként kegyesen figyelembe veszi gyermekeinek életkörülményeit. Számol az egyház azon anyagi szegénységgel, mely a hívek igen nagy részének vállaira nehezedik; tekintetbe veszi azt, hogy a jelenleg uralkodó drágaság mily nehézzé teszi a böjti eledelekhez szükséges élelmiszerek megszerzését; nem hagyja figyelmen kívül azon súlyos helyzetet, melyben a munkásnép éjjel-nappal küzdeni kénytelen, hogy megélhetését biztosítsa ; a gyáripar, a kereskedelem a földmivelés, a szellemi munka terén munkálkodók nagy megerőltetést igénylő foglalkozása könyörületre indítja; sőt tekintettel kíván lenni olyanokra is, kik