Püspöki körlevelek 1906 (Szombathely, 1907)
2 szent Pál gondolatában: A Krisztussal keresztre szegeztetteni; ugyanazért élek én, de már nem én, hanem Krisztus él én bennem.1) Ezen szavakra gyönyörűen jegyzi meg aranyszáju szt. János : Pál nem mondja, én Krisztusnak élek, hanem a mi sokkal több : Krisztus él én bennem. Mintha azt mondaná: Az én bűnös sajátságom bennem mintegy kialudt, mivel nem élek többé testileg; de valósággal nem haltam meg, mivel lelkiképpen Krisztusban élek. És hogyan oldjuk meg a keresztény élet e nagy feladatát? Szt. Pál megfelel nekünk e kérdésre. Feszittessék meg a mi régi emberünk Krisztussal együtt — mondja ő, hogy elrontassék a bűn teste és többé ne szolgáljunk a bűnnek.2) Ne uralkodjék a bűn halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek.7) Az a régi ember, kinek megfeszítéséről itt szt. Pál emlitést tesz, az Ádámtól származott ember, a mi megromlott természetünk, téveseivel és bűnös kívánságaival. A bűn teste a mi bűnös életünk egész valója és annak tagjai az egyes kívánságok, így magyarázzák ezt a szent Atyák. És vájjon arra, hogy a test bűnös kívánságai megfékeztessenek, nem a legjobb eszközök egyike-e a böjt? Hiszen a böjt, ha szorgalommal gyakoroltatik, megfékezi a test minden ellenkezéseit, mondja szt. Cyprián.3) És nem a testnek kívánságait kell-e magunkban első sorban megfékeznünk, melyek a lelket Krisztustól eltéríteni akarják? És ha ezeket a böjt, a mértékletesség által megfékezzük, nem lesz-e a böjt egyik hatalmas eszköze összeköttetésünknek Krisztussal, kinek ez által nyomdokában járunk, mert példáját követjük, midőn a negyvennapi nagyböjt önmegtagadásait magunkra vállaljuk. Ha keresztény akarsz lenni, úgy kell cselekedned, mint Krisztus. Ö, ki soha sem vétkezett, negyvennapig bőjtölt; te meg nem akarod megtartani a böjtöt, aki vétkeztél ? Krisztus — mondom — nem vétkezett, hanem bőjtölt a mi vétkeinkért.4) így beszél szt. Ágoston buzdítva híveit a böjtre, melyet hajdan és a még nem oly rég múlt időkben is oly szigorúan megtartottak a keresztények, mert meg voltak győződve, hogy a bűnbánati szellem fentartásának és fejlődésének egyik leghatalmasabb eszköze a böjt. A böjt megtartása által közeledünk Istenhez — mondja szent Leo és ellene állva az ördögnek, a bűn csábitó hizelgéseinek állunk ellen. A böjt ugyanis mindenkor az erények tápláléka volt. A megtartóztatás nyomán támadnak a tiszta gondolatok, az észszerű vágyak, az üdvös szándékok és az önként elvállalt sanyargatások által a test meghal a rendetlen kívánságnak és a lélek az erények követésére buzdul.5) S mindezt elérjük a böjttel akkor, ha azt igazi keresztény szellemben gyakoroljuk, vagyis nemcsak a tiltott eledelektől tartózkodunk, hanem összes érzékeinket megfékezve a bűnt és a bűnre vezető alkalmakat is magunktól eltávolítani igyekszünk. Ha helyesen akarunk tartózkodni az eledelektől, mindenekelőtt tartózkodjunk a bűntől. Mert mit használ megvonni az ételeket a testtől, ha a lelket megtöltjük a bűnnel? mondja szent Ágoston.6) Az igazi böjt szelleme tehát azt követeli, hogy mig a testet sanyargatjuk, addig a lelket tápláljuk. Sanyargassuk a testet önmegtartóztatással és tápláljuk a lelket az *) Gál. 2, io—2o. 2) Rom. 6, 6. s) U. o. 6, 12. 4) De jej. et tentat. Christi. 5) Sermo 6. de jej. ") De jej serm. 2.
