Püspöki körlevelek 1906 (Szombathely, 1907)

2

körlevelében kiindulva trónfoglalásának alkalmával hangoztatott jelszavából : Instaurare omnia in Christo különös súlyt helyez »a katholikusok kiválasztott csapatainak munkásságára, mely feladatául azt tűzte ki, hogy összes erejűket a keresztényellenes polgárosodásnak minden igazságos és törvényes eszközzel való legyőzésére egyesítsék ; s igy minden lehető módon jóvátegyék az abból származó súlyos rendetlenségeket; hogy Krisztust visszahelyezzék a családba, az iskolába, a társadalomba ; és visszaállítsák az emberi tekintély elvét, mint az isteni tekintélynek képviselőjét, hogy a legmelegebben felkarolják a népnek, különösen pedig az iparos és földműves osztálynak érdekeit, nemcsak mindnyájuk szivébe csepegtetve a vallásosságot, hanem arra is törekedve, hogy felszántsák könnyeiket, megenyhitsék fájdalmaikat és helyesen alkalmazott intézkedésekkel megjavítsák anyagi helyzetüket.«

Szent atyánknak ezen mély bölcseségü szavain elmélkedve lelki szemeim előtt feltűnik az a most már édes hazánkban s ezzel egyházmegyémben is mindinkább észlelhető és nagyobb és nagyobb arányokat öltő mozgalom, melynek célja a munkásnép anyagi jólétének előmozdítása, megélhetésének biztosítása, kedvezőbb kereseti viszonyok létesítése.

S ki mondhatná azt, hogy ez a mozgalom önmagában véve nem jogosult ? Ki mondhatná azt, hogy a munkásnépnek nem áll jogában arra törekedni, hogy a maga számára bizonyos fokú jólétet biztosítson ; hogy magáról és családjáról megfelelő módon gondoskodjék ; És ha az a munkásnép azt kénytelen tapasztalni, hogy vagy a szeretetlenség, vagy az igazságtalanság akadályokat gördít eléje jogos törekvéseinek megvalósítására irányuló munkájában, akkor nem áll-e elő szükségszerű követelményképpen az, hogy tömörüljön? Mert egyesülésben van az erő. Ez jogos és törvényes törekvés mindaddig, mig az isteni -és emberi törvények keretein belül marad. De sajnos ! A munkásnép egy jó része jogos követeléseinek kivivására irányuló munkájában letér a helyes és igazságos útról akkor, midőn az isteni vallás és az emberi törvények kiszabta irányt elhagyva és egyes izgatok csábitó szavainak hitelt adva, vagy roszszellemü újságok olvasása által magát félrevezettetni engedve a lelkieket elhanyagolja és a társadalmi rend felforgatásával, a társadalmi osztályok megsemmisítésével, minden egyházi és világi tekintély lábbal tiprásával véli elérhetni jólétének előmozdítását, kereseti forrásainak biztosítását.

Ily törekvések mellett nem csodálkozhatunk azon, ha a munkásnép egy részének kebléből kihal a hit, szivében meglazul az erkölcsi érzés és gyűlölet szállja meg lelkét minden ellen, ami az Isten és felebarátja iránt való kötelességére emlékezteti ; ha gyűlölettől lángoló szemekkel tekint az egyházra és szolgáira, kikben törekvéseinek akadályait látja.

Nagyon fontos tehát a jelen körülmények között a papság feladata. Nemcsak az a kötelessége van a papságnak, hogy kiváló és nem közönséges buzgósággal munkálja a hivő nép lelki üdvét a szószéken, a gyóntatószékben, az ifjúság érdekeit az iskolában ; hanem kell, hogy okos, körültekintő módon oda lépjen a nép közé és soha sem feledkezve meg papi méltóságáról, lelkipásztori, lelkivezéri mivoltáról igyekezzék megismerni a nép szükségeit s tanulmányozvá azokat igyekezzék módokat keresni, melyekkel a nép társadalmi s anyagi jólétét is előmozditani segítheti.

S mivel manapság a sajtónak oly nagy befolyása van az emberek lelkületére, szellemi világának kialakulására, a nép között a jóirányu könyvek, a keresztény irányú